Egy új együttműködés kezdete; Az 1622. évi soproni koronázó országgyűlés - Annales Archivi Soproniensis 1. (Sopron-Budapest, 2014)
Diplomácia-kommunikáció - Molnár Antal: Carlo Caraffa bécsi nuncius az 1622. évi soproni országgyűlésen. A szentszéki diplomácia és Magyarország a harmincéves háború első időszakában
MOLNÁR ANTAL CARLO CARAFFA BÉCSI NUNCIUS AZ 1622. ÉVI SOPRONI ORSZÁGGYŰLÉSEN A SZENTSZÉKI DIPLOMACIA ÉS MAGYARORSZÁG A HARMINCÉVES HÁBORÚ ELSŐ IDŐSZAKÁBAN A pápai nundusok ésjelentéseik a 17. s%á%adban A történeti kutatásban immár jó másfél évszázada közhelyszámba megy, hogy a kora újkori európai történelem, mindenekelőtt a politikatörténet, de azon túl a széles értelemben vett kultúrtörténet legjelentősebb forrásai közé tartoznak a követjelentések.1 Ezek sorában különleges hely illeti meg az állandó követi hálózatát az elsők között kiépítő Pápaság diplomatáinak, a nun- ciusoknak a beszámolóit, mindenekelőtt a Szentszék (minden gyakorlati fiaskó ellenére) univerzalisztikus és transzcendens hatalmat megjelenítő jellege, és ebből fakadóan követeinek a szűkebb értelemben vett politikai-diplomáciai feladatkörön túlmutató küldetése miatt.2 A 17. század első évtizedeiben összesen tizenkét pápai követség működött Európában. A nunciatúrákat kronológiai értelemben két részre oszthatjuk. Az első csoportba az úgynevezett „pretridentin”, vagyis a Trienti Zsinat (1545—1563) előtt alapított követségek tartoznak: aló. század elejétől küldött a Pápaság állandó követeket Velencébe, továbbá a négy jelentős európai mo1 A könyvtárnyi szakirodalomból csupán két, a Habsburg Monarchia kontextusából kiinduló, forrásdpológiai megközelítésű írásra utalok, amelyek a kora újkori nemzetközi diplomácia történetének és a követjelentésnek mint forrástípusnak a legfontosabb irodalmára is hivatkoznak: Friedrich Edelmayer. Gesandtschaftsberichte in der Frühen Neuzeit. In: Quellenkunde der Habsburgermonarchie (16.—18. Jahrhundert). Ein exemplarisches Handbuch. Hrsg.: Josef Pauser—Martin Scheutz—Thomas Winkelbauer. Wien—München, 2004. (Mitteilungen des Instituts für Österreichische Geschichtsforschung. Ergänzungband 44.) 849-859.; ]an Paul Niederkom: Die Berichte der päpstlichen Nuntien und der Gesandten Spaniens und Venedigs am kaiserlichen Hof aus dem 16. und 17. Jahrhundert. Uo. 94—107. Itt mondok köszönetét Dominkovits Péternek tanulmányom elkészítéséhez nyújtott önzetlen segítségéért, Pálffy Gézának pedig az írás alapos lektorálásáért, javaslataiért és kiegészítéseiért, illetve kéziratos munkáinak rendelkezésemre bocsátásáért. 2 A Pápaság kora újkori nemzetközi politikájának legújabb, mind historiográfiai, mind pedig koncepcionális szempontból igen fontos megállapításokat tartalmazó áttekintése: Maria Antonietta Viseglia-. The International Policy of the Papacy: Critical Approaches to the Concepts of Universalism and Italianità, Peace and War. In: Papato e politica internazionale nella prima età moderna. A cura di Maria Antonietta Visceglia. Roma, 2013. (I libri di Viella 153.) 17-62. 125
