Egy új együttműködés kezdete; Az 1622. évi soproni koronázó országgyűlés - Annales Archivi Soproniensis 1. (Sopron-Budapest, 2014)
Az uralkodó és a rendek - H. Németh István: Városok, várospolitika a 17. század eleji Magyarországon. Tendenciák és következményeik
H. Németh István jesztésével és a központi kormányzat elképzelései szerint irányított várospolitikával. Láthattuk, hogy az alsó-magyarországi bányavárosok esetében már a század elején felmerült annak igénye, hogy a város vezetését a központi kormányzat ellenőrizze, valamint az evangélikus városvezető elitet az uralkodói döntések hatására katolikus elit váltsa fel. A bányavárosok esetében ez azonban összefüggött azzal is, hogy vajon a városok (és nem a bányaművek) a Magyar Királyság pénzügyi hatóságai, vagy az Alsó-ausztriai Kamara alá tartoztak. Ez a tényező eldöntötte, hogy a bányavárosok a magyarországi rendek egészének részéről erős politikai támogatást nyertek el. A beavatkozás következő célpontja Pozsony volt. Nem véletlen, hiszen az ország köz- igazgatási központjaként Pozsony a beavatkozásra több szinten nyújtott lehetőséget. Amíg a bányavárosokban a magyarországi rendiség védelmében lépett fel Esterházy Miklós, addig a pozsonyi események során éppen az ő személyében jelentős támogatóra leltek a katolikusok. A hamarosan nagy többséggel nádorrá választott Esterházy annak érdekében járta ki az uralkodónál egy bizottság létrehozását, hogy a katolikusok számát növelje a tanácson belül. 1622-től kezdve a Magyar Kamara évente emlékeztette a város vezetését arra az ígéretére, hogy annak fejében, hogy a városból kivonják a katonaságot, a város beengedi a katolikusokat a belső tanácsba, sőt arra tettek kísérletet, hogy a tanácson belül paritás alakuljon ki a katolikusok és az evangélikusok között. Öt éven keresztül sikerrel állt ellent Pozsony városa a katolikusok befogadásának, de 1627-től bekerültek katolikusok is a belső tanácsba. A kamara ekkor arra tett javaslatot, hogy a kamarai tisztviselők közül minél többen kapjanak polgárjogot, hogy így bekerülhessenek a tanácsba. Sőt, arra tettek kísérletet, hogy a bíró és a polgármester tisztére váltakozva az evangélikusok és a katolikusok közül válasszanak jelölteket. A pozsonyi tanács tagjai közül többeket a királyi udvarba rendeltek, akik emiatt ígéretet tettek arra, hogy a kamara igényeinek megfelelően a tanácsba paritásos alapon katolikusokat is befogadnak, illetve a bíró és a polgármester helyére felváltva katolikusokat választanak. A huzavona egészen 1638-ig zajlott, aminek eredményeként a belső tanács fele a katolikusok közül került ki, és mindössze egyszer a pozsonyi bíró is katolikus volt.'1 A paritás elve, ami a pozsonyi tisztújításokon a katolikusok és az evangélikusok között érvényesült, a század utolsó harmadától általános alapelvvé fog válni. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem hadjáratai ebben a politikai légkörben folytak le, és ez a politikai háttér szabta meg a szabad királyi városok, köztük Sopron reakcióit. Láthattuk, hogy ezek a jelenségek egy új államigazgatási gyakorlat, új várospolitika csíráit mutatják. Ekkor még jelentős konkrét in- 71 71 FelhőA Magyar Kamara i. m. 243—244., 248. 118
