Egy új együttműködés kezdete; Az 1622. évi soproni koronázó országgyűlés - Annales Archivi Soproniensis 1. (Sopron-Budapest, 2014)

Az uralkodó és a rendek - Pálffy Géza: Egy elfelejtett kiegyezés a 17. századi magyar történelemben. Az 1622. évi koronázódiéta Sopronban

nasztia meghatározó támaszai maradtak. Soraikban a magyar-horvát közös állam két kiemelkedő országos főméltóságával, Frangepán Miklós horvát— szlavón bánnal (1617—1622) és a már idős Erdődy II. Tamás tárnokmesterrel (1615-1624), volt bánnal (1584-1595, 1608-1615).

A magyar rendek második, az előzővel nagyjából hasonló létszámú csoportját azok alkották, akiket Bethlen hadai többségében fegyveres erővel kényszerítettek csatlakozásra. Közéjük tartozott a királyság első főméltósága, az 1621 közepén elhunyt Forgách Zsigmond nádor (1618—1621) és veglai Horváth Gáspár, a Magyar Kamara elnöke,25 akik Pozsony elfoglalásával kényszerültek a fejedelem pártjára. Felső-Magyarországon hasonló sorsa jutott Alaghy Menyhért királyi ajtónállómester (1618-1625), valamint Dóczy András királyi kamarásmester (1610—1621) és felső-magyarországi főkapitány (1618—1619). Míg az előbbi Bethlen tanácsosa, sőt 1621 nyarától felsőmagyarországi mezei hadainak generálisa lett, az utóbbi 1621-ben egyenesen a fejedelem fogságában halt meg az erdélyi Fogarasban. Rajtuk kívül még számos alsó- és felső-magyarországi, nagyobbrészt katolizált mágnás (a Balassa, Czobor, Esterházy, Forgách, Károlyi, Liszthy, Melith, Osztrosics és Rákóczy családokból) már nem tudott elmenekülni Bethlen 1619 őszén gyorsan előrenyomuló csapatai elől. A Habsburg-párti főtiszteket, úgymint Pálffy Istvánt (a későbbi bányavidéki végvidéki és dunáninneni kerületi főkapitányt, 1626—1644), illetve testvérét (Jánost), valamint a bányavidéki végvidéki és dunáninneni kerületi főkapitány-helyettest (1611—1632), Koháry Pétert és Bosnyák Tamás füleki főkapitányt (1610—1634) ugyanakkor a fejedelmi hadak tényleges fogságba vetették. Ám ugyanígy járt Zichy Pál veszprémi főkapitány (1616—1620) is, aki közel másfél éves raboskodás után 1622 tavaszán Kassáról csak több ezer forintos váltságdíjért szabadulhatott.26 Ám a felső-magyarországi városok katonai ellenállásának lehetőségei is meglehetősen korlátozottak voltak.27

Pálfly Ge\a

25 Az utóbbi pályáját újabban Gecsényi Gajos kutatja.

26 MNL OL P 707, Fase. 39. Nr. 7. föl. 15., föl. 23.; Gróf Zichy István-. Adatok egy XVII. századi katolikus főúri család történetéhez. Öregebbik Gróf Zichy István (1616—1693). Regnum 5. (1942—1943) 736—737. és Pálffy Ge\a: A veszprémi végvár fő- és vicekapitányainak életrajzi adattára (16—17. század). In: Veszprém a török korban. Felolvasóülés Veszprém török kori emlékeiről. Szerk.: Tóth G. Péter. Veszprém 1998. (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 9.) 173—174.

27 Erre újabban Kónya Péter. Bethlen Gábor képe a felső-magyarországi szabad királyi vá- rásokban. In: Bethlen Gábor képmása i. m. 179—189., valamint S-yahó András Péter. A gyűlölt fejedelem: Bethlen Gábor és Lőcse város viszonya. Előadás a Bethlen Gábor és Európa című nemzetközi konferencián, Kolozsvárott, 2013. október 26-án (sajtó alatt a konferencia tanulmánykötetében).

26