Egy új együttműködés kezdete; Az 1622. évi soproni koronázó országgyűlés - Annales Archivi Soproniensis 1. (Sopron-Budapest, 2014)

Az uralkodó és a rendek - Pálffy Géza: Egy elfelejtett kiegyezés a 17. századi magyar történelemben. Az 1622. évi koronázódiéta Sopronban

Végül a magyar rendek harmadik csoportjába azok tartoztak, akik vagy sürgették Bethlen magyarországi támadását, vagy kedvezően fogadva azt önként csadakoztak hozzá. Ok - a cseh felkelők példáját követendőnek tartva — a bécsi udvarral és a magyar főpapsággal szembeni sérelmeiket az országgyűlési politizálás mellett a harmincéves háború közepette a fejedelem segítségével is orvosolni próbálták. Ebbe a legnépesebb táborba befolyásos arisztokraták mellett nagyszámú köznemes és végvári tiszt is tartozott. Hosszú névsorukban a Drávától az erdélyi határig húzódó Magyar Királyság mindhárom kerülete (Dunántúl, Alsó- és Felső-Magyarország) nagyobb számban képviseltetve volt.

Közülük a Dunántúlról Batthyány II. Ferenc királyi lovászmester (1608— 1625) és Sopron vármegye főispánja (1604—1625), a fejedelem itteni főkapitánya (1620—1621),28 Zrínyi Miklós — akik egykor nem álltak át Bocskai István pártjára —, valamint Nádasdy Pál Vas vármegye főispánja (1604—1633) emelkedtek ki. Alsó-Magyarországon a neves koronaőr (1608—1622) és királyi étekfogómester (1618—1622), a Bocskait egykoron ugyancsak nem pártoló Révay Péter, továbbá az állhatatosan Bocskai-ellenes néhai evangélikus nádor (1609—1616), Thurzó György fia (Imre), illetve közeli rokona, Szaniszló királyi pohárnokmester (1618—1622), Bethlen itteni generálisa (1619—1622), valamint széles rokonságuk (az Erdődy, Jakusics, Illésházy, Thököly és Vízkele- thy családokból) alkotta a fejedelem hatalmi bázisát. Az ő átpártolásuk kiemelten beszédesnek tartható, hiszen 1604—1606-ban Bocskait többségük nem támogatta. A bécsi udvar és a magyar katolikus elit hatalmi és ellenre- formációs törekvéseinek, amelyek az 1608. évi kompromisszumot számos ponton sértették, tehát súlyos következményei voltak.

Végül Felső-Magyarországról Rákóczi György (a későbbi erdélyi fejedelem, 1630—1648), Nyáry István, Széchy György és mások (pl. a Perényiek, Lónyayak, Károlyiak) csatlakozásán nem csodálkozhatunk. Családjaikból többen már Bocskainak is hívei voltak, köztük katolikus ritkaságszámba ment, az erdélyi fejedelmekkel pedig hagyományosan szorosabb kapcsolatokat ápoltak, birtokaik közeli fekvésének és a rokoni szálaknak köszönhetően egyaránt. így ők hamarosan Bethlen magyarországi hadszervezetében és udvartartásában is kiemelkedő pozíciókhoz (főkapitány, főudvarmester stb.)

Égi elfelejtett kiegyezés: a^ 1622. évi koroná^ódiéta Sopronban

28 Újabban erre lásd: Kottái András-. Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén. Győr, 2012. (A Győri Egyházmegyei Levéltár Kiadványai. Források, fel- dolgozások/Publikatíonen des Diözesanarchivs von Raab. Quellen, Stuiden 14.) 71—76.

27