Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

II SZIGORÚ SZEMMEL (1924-1934) - szenes erzsi versei

Ne bántsátok, Bartalis falun él és kenyeret keres. Kaszál, kapál, fúr, farag. (A REGGEL, 1927) szenes erzsi versei* Vannak nőirók. Nőírók, akikhez minden mai szükséges aktivitásunk dacára is szeretettel közeledünk. Néha megdöbbenünk: az élet, a vágy, a titok olyan leplezetlenül, olyan kínlódón bomlik elénk, ahogy mi azt fel sem tudjuk érezni, ahogy azt nekünk nem is szabad feléreznünk, ha cselekedni akarunk. De tudni kell róla, ezt a második „belső fájdalomvalóságot" néha-néha megnézni, kontrollálni. Ezért jók a nőírók, ezért kellenek. Gondoljunk magyar testvéreinkre, Kaffka Margitra és Lesznai Annára: kellettek; ha nem lettek volna: kozmikus magyar szelleméletünkből hiányzott volna egy ideg, egy szín, egy hang, ami most már bennünk van és bennünk él. Nőíró Szlovenszkón: mintegy két éve tettem fel a kérdést, és mindössze két nevet tudtam joggal leírni: Jaczkó Olga volt az egyik és Szenes Erzsi a másik. Jaczkó Olga hallgat, és ha megszólal: akkor hitet és bizakodást kisebbít az emberben, mert egyre jobban a lehetetlen nagyasszony-mentalitás felé kezd hajlani. Szenes Erzsi ellenben, akit még évekkel ezelőtt Ignotus fedezett fel, és így beérkezett, ma már Pesten adhatja ki új verseit. Szenes Erzsi nem a döbbentők, a hökkentők, a feltétlen megállító nőírók fajtájából való. Nincsenek víziós józanságai, tépő jeremiádjai, titoknyitó, asszonyöblös dobolásai. Lány. Fehér kendővel a mellén, egyforma, olyan, mint a többi: szüzességét borzongó, síró, ujjongó lány, találkozni induló, találkozni nem tudó és újra váró, újra könnytelenül síró, lázongó csend és némaság, olyan, mint száz más lány. Van száz más és sokkal, sokkal fontosabb dolog, panasz, 120 * Szenes Erzsi: Fehér kendő, Genius, Budapest