Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

II SZIGORÚ SZEMMEL (1924-1934) - szenes erzsi versei

fájdalom, ok és okozat... mi közöm Szenes Erzsi lányérzéseihez, kérdezi bennünk durván a másokért való és pozitivitást akaró életünk. Olvassuk a címet: Oly messze vagy .. — és felnevet bennünk a cinikus védekezés: ó, trubadűrzöngemények, ti boldog boldogtalanságok. És olvassuk: Egy lépést sem teszek utánad. Meddő is volna. Legalább oly messze vagy tőlem, mint a nap vagy a szivárvány, és éppen olyan elérhetetlen. Azért, akárcsak a nap, a hold, a felhők és a csillagok, kik mindig fölöttem állnak, és látnom kell őket, Te sem eshetsz ki a szememből. Ha végtelen messze is, úgy borulsz fölém, mint az égbolt, amely lezárja a láthatárt, És ki lehet-e menekülni az égbolt alól? Trubadúrzöngemény, lánypanasz? Itt nem lehet gúnyolni, itt nem lehet kényelmesen kitérni a „mi közöm hozzá" kollektív mentalitással. Meg kell állni, meg kell látni. A versnél többet: az embert, Szenes Erzsit és újra tovább, rajta át, az egy személy lírájánál is többet. Kinyilatkoztatási lehetőséget és valóságot egy egyszerű szerelmi versben. Kozmikus érzés jogosságát és így magát a kozmoszt, világot, Istent, embert, földet, eget, életet — póz nélkül, himnusz- és kozmikus akarás nélkül, egyetlenegy érzés rádiuszán. Olyan banális érzés rádiuszán, mint a szerelem, és olyan egyszerűen, ahogy Szenes Erzsi kilélegzi. Döbbentő egyszerűséggel felmarkolja a legerősebb lírai fortissimót, és maga elé rakja: rapszódia. És senki sem érzi, hogy ez erőltetett gesztus lenne, de teljes igazság, egy érzés teljes kozmikus kiélése, vers a szerelem felé: hol vagy? És rapszódia lesz belőle, lehet belőle, a magyar irodalom egyik legszebb szerelmes verse: Rapszódia. Világos: a szerelmi érzésnek ilyen maradék nélküli kiélése és megteremtése (ennek a maradéknélküliségnek az eredménye: a csodálatos szépségű egyszerűség) lehetetlenné teszi, hogy Szenes Erzsi valami más életrádiuszon próbálkozzon. Ha mégis megteszi, vagy pedig mihelyt tudatossá akarja megélni, kikóstolni költőisége lényegét: bizonytalan talajon állva bizonytalant alkot. Ilyenkor és így született verse meg sem közelíti igazi szerelmi líráját, ezt a monoton lihegésű, zsidó biblikus egyszerűséget, mely forrná- 121