Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

IV VIGYÁZÓ SZEMMEL - komlós aladár 75 éve

hogy a líra problémakörében Komlósé a döntő szó: pontos értője, tudós értelmezője, hites útikalauza a versnek. És a líra nemcsak nagy irodalomtörténeti művek és finom, csiszolt esszék tárgya, de rövid napi jegyzetben is pontosan igazít el vagy helyesbít. Amikor a fölényeskedő és épp azért felemelt hangú fórumkritika dekretizál, a költőket Komlós Aladár védi meg az elnagyolt kritika túlkapásaitól. Komlós Aladár, aki annak idején mint fuldokló meneküli tőlünk, a kicsinyes hatalmaskodások, és vidékiesség mindent ellepő pora elől, Horthy-Magyarországba került. Csöbörből vödörbe. És itt ne lett volna szava, sikolya, daca és vétója?! A non possumusnak egy Komlós Aladárnál hangot kellett kapnia. És Komlós hangja e szellemi börtönből hozzánk szállt, nekünk — a már akkor felcseperedett progresszivitásnak — szólott. Az izmosodó antifasizmus csehszlovákiai népfrontlapja, a Magyar Nap lett a fórum, ahol inkriminált cikke, kritikája, leleplezése megjelent, mely következetesen állásvesztéssel, diszkriminációval járt. Hogy később a kitagadottak listájára került és Bergen-Belsen lakója, foglya lett, az már hozzátartozik arcképéhez: egy Komlós Aladárnak a pokol bugyrait személyesen kellett megismernie és megszenvednie. És mégis, és talán épp azért hű maradt önmagához, a szellem erkölcsi parancsához. Nem engedett, nem alkudott: férfi maradt és elkötelezettség. És 1944 nem volt az utolsó állomás. A felszabadulás után úgy látszott, hogy végre elnyeri tehetségének, képességének és magatartásának megfelelő helyét. Első üdvözlő lapját — és duplikátumokat illető kérelmét — mint a Fővárosi Könyvtár egyik igazgatója írta. Aztán egyetemi magántanár lett. Utána csend következett, és én 1955-ben vagy 56 tavaszán leírtam a mondatot: „E napokban kezembe került Komlós Aladárnak, ennek a Magyarországon oly érthetetlenül és értelmetlenül háttérbe szorított irodalomtörténésznek és kritikusnak legújabb könyve, a Tegnap és ma, mely újra bebizonyította, hogy Komlós irodalmi kritikánk egyik vezető alakja; mellőzésének csak az egyetemes magyar irodalom vallhatja kárát." Akkor én még nem tudtam, hogy ez időben már rég nem volt egyetemi katedrája. Letették, menesztették, mert nem volt hajlandó a Rákosi—József Attila-kapcsolatot a bizantinizmus szellemében interpretálni. Igaz: József Attila hozzám intézett és azóta híressé vált és sokat idézett levelében büszkén írja, hogy az ügyészségi fogházba mint vitt be néha ebédet Rákosi Mátyás részére. 298 Igaz: ez időben Az Üt egyik számának első oldalán nagybe-