Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

IV VIGYÁZÓ SZEMMEL - komlós aladár 75 éve

tűs szalagcímmel közöltem egy német írónak — Ernst Ott­waltnak — a világ lelkiismeretéhez intézett riasztó sorait: „Thalmannért, Rákosiért!" Ez mind így volt igaz, akkoriban egyenlőségjel került a reakció két politikai foglya közé, mert Rákosi Mátyás ez idő tájt mindnyájunk szívügye volt: er­kölcsi bátorság áldozata, szabadság ügye és igazság dolga, ember, kit egy József Attila büszkén szolgálhatott az étel­hordóval. De hatalomra jutva, mi lett ugyanebből a Rákosi­ból?! A szellem erkölcstelenje, önkény hordozója, prepotens diktátor, kit — ha még élt volna — egy József Attila taga­dott volna meg elsőnek. Ezt a Rákosit, a hatalom betegét, megszállottját egy Komlós Aladár nem igenelhette. Komlós Aladár — szellemi őrhelyén — egyetemi katedráján meg­tagadta, megbélyegezte a szellem árulóját, szökevényét: Rákosit. A szellem ítélt és azonmód — bűnhődött! De vég­eredményben mégis a szellem erkölcse győzött. Mi itt és most Komlós Aladárt köszöntjük. Ki beszél ma Rákosiról? Komlós Aladár, a szellemember makulátlan maradt: példa lett. A szellem erkölcsi elkötelezettsége benne és általa — jólesőn alakot nyert, nevet kapott. A szellemi érzékenység — a reagálás és az akció — jel­lem dolga. És ez a jellemszilárdság Komlós esetében minden állapotra úgy reagált, hogy megmondta az igazat és megta­gadta a hamisat: non possumus! Itt állok, másképp nem tehetek! Komlós Aladár reagálásában vagy undorodva for­dult el, vagy őt menesztették, rúgták büntetésből. Az ő ese­tében Horthy és Rákosi egyformán reagált: relegált! Komlós Aladár végig példa maradhatott. És a magyará­zat? A szellem erkölcsi elsődlegessége, elkötelezettsége. A szellem: erkölcs. És ez azt jelenti, hogy mindenkor és minden körülmény között a szellemerkölcs szava és tette dönt jó és rossz között. Komlós Aladár mint a szellem el­kötelezettje mindig az igaz javára ítélt. Ezért lehet ma a magatartás szellemerkölcsi mintája és hűségese, és ezért köszönthetjük ma — a közülünk indult és a közénk valót — meghatottan és büszkén tanú- és tanulságképp. Komlós Aladár a szellemerkölcs elkötelezettje azonos maradt ön­magával: mindvégig férfi volt és maradt. (IRODALMI SZEMLE, 1968) 299'

Next

/
Oldalképek
Tartalom