Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

III RIASZTÓ SZEMMEL - "fegyver s vitéz ellen"

kói író csak akkor kap kiadót és így reklámot, ha megfelel az előírásoknak, ha teret enged mindenféle irányításnak és üzletpolitikának. De ha azt próbálja leírni, ami a szívén, ha nem alkuszik, akkor az író kiadó, ügynök és reklámfőnök egy személyben. De reklámja épp azért nem lehet frázis. Nem szajkózhatja a kommünikék sablonját: ,,az irodalom eseménye" — hisz jól tudja, hogy ennek a frázisnak megfelelőn itt Szlovenszkón alig van könyvesemény. Könyvem az igényesség minden tudatával esemény akar lenni. Esemény, tehát: hatás. És mert a hatás nem személyi ügy többé, a könyvreklám közösségi célt szolgál. A Magyar Nap olvasóit nem untathatom a könyv tartalmának rögzítésével. Aki e lapok hasábjain elolvasta a könyv előszavát, az úgyis tudja, hogy könyvem miről szól. Itt legfeljebb a célról lehet beszélni. Könyvem a fasizmus világveszedelmét akarja közös nevezőre hozni. És ez a közös nevező: a háború. A fasizmus mint az imperialista fegyver tudatos kiteljesítése. Ezért a cím. Fegyver s vitéz ellen éneklek — a múlt korok költőivel és a mai hazugjaival szemben, akik „fegyvert s vitézt énekeltek" —, hogy az emberi hang visszhangot kapjon. A fasizmus teljes egészét kellett rögzíteni, a minden megnyilvánulásában megmutatkozó fegyverlelkiséget kellett feltárni. De a legfőbb cél mégis a mai magyar életmegnyilvánulások analízise volt, a veszélypontok meghatározása és a védekezés tudatosítása. A könyv ennek megfelelőn az antifasizmus magyar korparancsa. De nemcsak az antifasiszták táborát akarja erősíteni, a dédelgetett cél: a ma még fasiszta igézetben élők felébresztése és a közömbösök valóságra döbbentése. Realizálható-e ez a vágyálom? Aki csak egy kicsit is ismeri a mindenféle reakciók közös aknamunkáját, skrupulus nélküli értelemzüllesztését és érzelemprostitúcióját, az nem nagy reményekkel bocsáthat útnak egy könyvet, mely értelemapelláta és érzelembecsület akar lenni. A reakció hivatalnokai és sajnálatra méltó sajtókulijai itt is kénytelenek lesznek az értelmi és érzelmi hitelrontás ismert eszközeit igénybe venni. A fasizmus alaptörvényének megfelelően a tolvaj itt is tolvajt fog kiáltani. Eszembe jut egy epizód. A „stószi remete" — legendarombolón — a Richter-vendéglőben szokott vacsorázni, a maga három deci savanyú borát lekönyökli majd minden este. Kikapcsolódás ez a minden rendű és rangú emberrel való fehérasztal-társalgás. Egyik este egy közös ismerős három turistaruhás vendéget hoz az asztalhoz, amelynél én is ülök. Bemutatkozás, és a kassai kerszocok három főkori13*.