Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

III RIASZTÓ SZEMMEL - "fegyver s vitéz ellen"

feusa, köztük a főtitkár letelepszik. A fehérasztalnak megvannak a maga törvényei, és ezek a törvények elsősorban az űn. úriemberek számára jelentenek erkölcsi parancsot. E találkozás után nemsokára beszédet mondtam a kassai békenapon, mire a Népben, a kassai kerszocok hetilapjában, a következő reagálást lehetett olvasni: „A legmulatságosabb azonban mégiscsak az volt, amikor a stószi kiskocsmák törzsvendége, Fábry Zoltán, politikai és nevelésügyi tanácsokat adott Magyarországnak." Igazi úriembergesztus. Ezek a fehérasztalhoz invitált vendégek csak ennek a kocsmatalálkozásnak apropójából tudtak ellenem érvet kovácsolni. Többre nem tellett: az ilyen úriemberek, akik még a maguk erkölcsi kódexeit — a vendéglői asztal semlegességét — sem tudják betartani, másképp nem tehetnek. Rólam mint a stószi kiskocsmák törzsvendégéről kellett beszélni, hogy a maguk tényleges kvaterkalelkiségét takarják. A fasizmusnak ez a kiskocsmás frázisabroncsolta lelkiség az erjesztő talaja. Ennek a veszélytalajnak a felmutatása volt a békenapi beszéd célja, és így ez lesz majd a könyvnek is a bűne. Az emberiség pozitívan rögzíthető korparancsával szemben csak egy védekezés van: a fegyver hatalmi hazugsága és terrorja. Ha a fasizmus ellen a kiskocsmák törzsvendége hadakozik, akkor ezen csak röhögni lehet és röhögni muszáj! Félek azonban, hogy ebben a könyvben a kiskocsmák törzsvendégénél valamivel több hadakozik, és ez a valamivel több a biztosítéka annak, hogy az emberek nem röhögve fogják letenni a könyvet. De vissza a reklámhoz: könyvem, mely szeptember közepén kerül a könyvpiacra, nyomdai kivitelben bibliofil igényekkel lép fel. Címlapját ugyanaz a Csáder László tervezte, aki a Korparancs címlapjával keltett méltó feltűnést. Ära: Kčs 20,—. Terjedelme: 260 oldal. Megrendelhető minden könyvkereskedésben, a Magyar Nap kiadóhivatalában és e lap kolportőrjeinél. Több mindanivalóm nincs. A többi a terjesztő, az olvasó és a kritika dolga. Jó munkát! (MAGYAR NAP, 1937)