Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben
III RIASZTÓ SZEMMEL - egy szobor halálára
48—49 jelképeivel, az egy történelmi tévedés áldozata. Nekünk a turáni frázisokhoz, turulmadaras irrealitásokhoz semmi közünk, de szívünk minden melegével, agyunk minden igenlésével, az emlékeztetés minden tudatosságával pardont és gráciát kérünk a magyar március tizenötödikének, mindannak, amit jelentett, mindannak, ami itt és így lett magyar világbecsület: Petőfinek és a negyvennyolcas honvédnek. A magyar történelemben oly kevés az, ami igazán népügy, közösségi megmozdulás, ami nem parancsuralom és véres kard hordozása idegen érdekekért, hogy érthető, ha féltékenyen őrzünk minden igaz dátumot és lényeges jelképet, ha vétót mondunk magas kézjeggyel ellátott hivatalos ügyiratoknak is, ha ezek oly felületre akarják vetíteni a márciusi gondolatot, amit az nem érdemel meg. Nekünk március, 48—49, az ő Petőfijével, az ő szabadságkatonájával: örökség, amit sem üres hazafias szólammá pántlikázni, sem felesleges anakronizmussá deklarálni nem engedhetünk. Nem vagyunk pazarló gazdagok, de közönyös nemtörődömség magyarjaivá sem lomposodhatunk. A magyar március nem volt a szolgaság és megalázás emléke, negyvennyolc Petőfije, honvédje nem lehet az emberiség szégyene, reakció eszköze. A Habsburg-reakció elleni küzdelem fényalakját és névtelen katonáját — és itt elsősorban e harcok híres „vörössapkását", a kassai kilences honvédzászlóaljat — becsület és tisztelet illeti meg. Mi azt a negyvennyolcat óvjuk és ápoljuk, amely mindenkié, melyet az egész világ nézhet és példának idézhet, ma csakúgy, mint annak idején, amikor a német forradalom vezérei a remény utolsó sugarát látták felcsillanni Magyarországon, valamit, amiért egy Marx is lelkesedhetett. Azt a népmozgalmat, melyről a modern történetíró is megírhatta: A szabad Európa másfél éven át méltán tekinthetett tisztelettel Magyarországra, mert a szabadságukért felkelt népek egyikének sem kellett ily túlerővel megküzdenie, két olyan állam szervezett hadseregével, melyeket joggal tartottak az abszolutisztikus szellem zászlóvivőinek Európában. (Szabó Ervin) Ez a március az ő Petőfijével és honvédjával, ha provokáció, akkor csak a mindenkori reakció provokálása. Ennek a negyvennyolcnak nincs és nem lehet köze a 96-os milleniumi illúzióhoz, Rákosi Jenő lázálmához, a nemzetiségprovokáló virtuskodáshoz. Az a honvéd, aki az Engelsek, La 178 Fayette-ek, Heinék és Ibsenek, az egész akkori demokrati-