Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

III RIASZTÓ SZEMMEL - egy szobor halálára

kus világ hőse és szívügye volt, ma sem lehet a demokrácia provokációja, csak közös hőse és jelképe. A kassai szobor nem volt semmiféle diadalmasan előrelendülő imperializmusnak szobra, nem volt a rohanó virtus üres ércalakja, lobogó sem lengett, láb sem taposta az ellent, a rabszolgaság semmiféle Gessler-jelét nem szimbolizálta. Bekötött fejű, sebesült öreg honvéd vánszorgott, kinek élete végére jött szabadságát — jobbágyból emberré virulását — de hamar főbe kólintották. Puskájára támaszkodva fiatal honvéd vezette. Fiatal honvéd, kinek útja Kufsteinbe, börtönbe vagy büntetőszázadba torkollt. A magyar márciust, annak tavaszvalóságát azóta sem tudták sem diákszavalatok, sem bankettszónoklatok valósággá avatni. A hivatalos szemlélet sok mindent másképp lát. A hivatalos magyar történelmi felfogás egyformán másít történelmet, ha Dózsáról, Martinovicsról vagy 48-ról van szó, hogy így a mai bűnök feledésbe merülhessenek. Ha történelmet tud és mer hamisítani a szemünk előtt olyan ügyekben, melyeket együtt láttunk és éltünk, ha a világháború és a magyar szocializmus perét az egy-szémély Rákosira tudja koncentrálni, ha a feudalizmus és némethódolat magyar bűneiért ártatlan bűnbakot lehet keresni és találni, akkor megértjük, hogy a Husz—

Žižka mozgalmat mért kell cseh rablóbandák betörésévé alacsonyítani, amikor mi, a hivatalos magyar szemlélettől távol, ennek a harcnak szabadságterhes népmozgalmi jellegét, Münzer Tamással, Dózsával és Nagy Antallal való rokonságát hirdetjük. De ha ez így van, ha mi összefüggést és rokonságot tudatosítva pellengérezzük a mai magyar reakció történelemszemléletével szemben az emberjogok itteni megmozdulásait, akkor a Husz—

Žižka hagyomány szellemében kérhetjük és szorgalmazhatjuk, hogy a haladó szellemű csehszlovák közvélemény is közösséget érezzen a szabadságterhes magyar negyvennyolccal, hogy így ezt az európai magyar márciusi gondolatot és alapot ne avathassa egy bürokratikus tollvonás „felesleges anakronizmussá". A turulmadarak ízléstelenségének, a turáni harcosok irrealitásának csak a magyar március megbecsülése adhatja meg a kegyelemdöfést. Csak ennek a márciusi eszmének népmozgalommá valósítása küszöbölheti ki a reakció és heccnacionalizmus célpontot kereső frázispufogtatásait. De amíg Magyarországon üres szólammá koptatják negyvennyolcat, és amíg itt felesleges anakronizmussá bélyegzik, amíg Budapesten a munkástömegeknek tilos Petőfi szobrához zarándokolni, és amíg itt ugyanannak a jelképnek nincs nyilvánossági joga, addig 179 12*