Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben
III RIASZTÓ SZEMMEL - egy szobor halálára
egy szobor halálára Március tizenötödike, a magyar forradalomnak ez a történelmi dátuma, mindaz, amit jelentett és ki nem terebélyesíthetett, a nyomdafesték nedves tizenkét pontot lobogtató Pilvax-ifjaktól, a szuronyra, fegyverre kapott, a rohamra, védekezésre kényszerített honvédig: ez az egész tavaszba fogant és vérbe, gyászba, szolgaságba zuhant szabadságmámoros mozgalom, 1848—49, ez a két igazán európai jelentőségű és reményű magyar évszám, mai szlovenszkói viszonylatban — „felesleges anakronizmussá" kopott. Azzá avatta Szlovenszkó országos elnöke a kassai honvédszobor ügyében folytatott interpellációs harcban. Szlovenszkón a Kossuth-szériákon kívül, a pozsonyi Petőfi- és a kassai honvédszobor szimbolizálta 48—49-et. Minden túlzástól mentesen, reálisan és a történelmi igazságnak megfelelőn a két lényegjegy: a Pilvax-ifjú világforradalmas lobogó zsenije, Petőfi, és a valósító tömegember, a népjogokért, szabadságjogokért, emberségért, új életért a reakcióval szembeszálló honvéd. Az egyik jelkép, a költőzseni, minden nép szabadságának megkiáltója, talapzatáról ledöntve, egy istállóban várja feltámadását. A másikból — a honvédszoborból —, amely lehordva, fejcsonkítottan a Kelet-Szlovenszkói Múzeumban állt, azóta talán „hasznos tárgy" lett, harang vagy ágyú. Az indokolás ítéletszövege a következő: A honvédszobor ügye ismeretes. A háborút megelőző utolsó évtizedekben a politizáló magyar nyilvánosság befejezettnek vélte a magyarosítás művét, s győzelme jeléül a régi állam határainak mentén, a nem magyar lakosság lakta területen felsőbbségének szimbólumául állította fel a turáni harcosokat, fantasztikus turulmadarakat s különféle honvédeket. Ezek a szimbólumok, mint valaha Teli kalapja, leigázottságunkat és megszégyenítésünket voltak hivatva hirdetni. Természetes, hogy az új viszonyok megszilárdulása után ezek az emlékművek felesleges anakronizmussá lettek, s nem csoda, hogy a rabszolgaság és megaláztatás emlékei ellen föllángolt a nép dühe ... Aki a turáni harcos szobrát, a turulmadarakat, tehát a magyar frázispolitika giccseit, a „magyar glóbus" lázálmának kínosan erőltetett szimbólumait, percemberkék nemzetiségi rövidlátásának provokációit, egy vonalba állítja 177 12 Vigyázó szemmel
