Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

III RIASZTÓ SZEMMEL - élő történelmi dráma

elő történelmi dráma A Goebbels uralta német színpad a perifériára szorított minden eddig volt dramaturgiai értéket. A fehér egerek és bűzbombák argumentuma erősebb és diadalmasabb volt, mint a Brechtek, Wolfok és Piscatorok etikai és tudásbeli plusza. A mai német színpad hérosza Schlageter lett, az önműködő automata, aki revolvert ránt, ha ezt a szót hallja, hogy kultúra. A német kultúrperiódus utolsó nagy színpadi eseménye a magyar H á y Gyula történelmi drámája volt, melyet egy svájci kiadó most könyv alakban mentett át értékigazolásnak és váddokumentumnak (Gott, Kaiser und Bauer, Oprecht & Helbling, Zürich]. Annak idején, 1932 decemberében a náci terror következtében az állandó zsúfolt házak ellenére le kellett venni a berlini Deutsches Theater műsoráról, mert „nem lehet tűrni, hogy a német nép történelmi fejlődésének motívumait meghamisítsák. Márpedig azt meg kell hagyni, hogy Julius Hay az illúziók szétrombolásához elsőrendűen ért." (Angriff) A német nemzetiszocializmus ellensége minden valóságnak, legyen az kézzelfogható mai konkrétum vagy történelmi valóság. Illúziókból él és illúziókat éltet. Korszerű jelszavak vagy történelmi frázisok: egyformán valóságot hamisítanak és illúziókat erősítenek. Ellenség mindenki, aki illúziókkal nem törődve a tegnap és ma egyformán elferdített valóságára hívja fel a figyelmet. Ellenség Háy Gyula, aki történelmi illúziókat rombol, amikor kimutatja, hogy a hatalomért való tülekedés valósága: történelemmé avatott nagystílű üzlet, kalandorfelelőtlenség és cinikus komédia, melynek semmi köze nem lehet takaró frázisai valóságához: nemzethez, hazához, néphez. Császárság, pápaság, a hatalmi kérdés: adok-veszek. De a tét: népek, akiknek semmi lényeges közük sem az egyikhez, sem a másikhoz. A történelmi illúziók rombolása a jelenre is kihat. Ha Háy történelmi drámája csak Zsigmond, Husz és a pápa történelme lenne, Háy Gýulát nem avatták volna ellenséggé a náci rohamcsapatok. Ebben a drámában a drámai mag kisugárzása azonban kikezdi a jelen hatalmasságait is: Zsigmond a felelőtlenül trónokra ráhibázó kalandor, aki nemcsak polgárokat hizlal, hogy aztán jól megfejhesse őket, de aki a feltörő forradalmi erőkkel, a Huszokkal is elkezd kacér-