Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben
II SZIGORÚ SZEMMEL (1924-1934) - a bányász fia
likus templomok előtt tanyáznak, lutheránus templom lépcsőjén még nem láttam koldust. A lutherizmus a polgárosodás, a kapitalizmus tiszta produktuma, a katolicizmusnak, mely messzebbről jött és így messzebbre ér, megvan a korhoz alkalmazkodó elaszticitása. Ennek a katolicizmusnak legalább Rerum Novarumjai vannak, szociális szellem szülte „katolikus akciói", Sonnenscheinjei és itt Szlovenszkón dr. Pfeifferjei, akik a maguk módján komolyan veszik szociális küldetésüket. A katolicizmusnak Hitler országában legalább bevert fejű papjai, koncentrációs táborokba hurcolt funkcionáriusai, feloszlatott pártjai vannak. A lutherizmus ezzel szemben csak az S A- és SS-osztagokra tud rámutatni. A lutherizmusnak ma ilyen vágyai vannak: „Mi fiatal teológusok leplezetlen irigységgel tekintünk az SAemberekre. Az a legborzasztóbb, hogy mi prédikáció közben nem beszélhetünk olyan brutálisan, mint ezek a népgyűléseiken." (A frankfurti teológuskongresszuson.] Nem véletlen, hogy Göring a „népszavazás" estéjén győzelemittasan egyforma undorral beszélt a végleg legyőzött „vörös patkányokról": a kommunistákról és a „fekete egerekről": a katolikus papokról. Göringnek a lutherizmus nem lehet ellenség, csak legfőbb szövetség: egyházi szentesítés ... „Szét kell őket verni, megfojtani és leszúrni, nyíltan és titokban, mint ahogy a veszett kutyát szokták leütni!" Luther és Göring között nincs különbség: a szegénység elleni harcra egyformán — és kocsismodorban — tüzelnek. A német lutherizmus, mely egyformán tenyésztette ki Vilmos és Hitler hatalmi őrületét: a mai kapitalista világrend egyik legveszedelmesebb harci tényezője. Veszély, amit fel kell ismerni, és Luther-ünneplés helyett világgá szuggerálni. A múltban is voltak, akik ezt észrevették, akiket aztán elhallgattattak, száműztek, lehetetlenné tettek. Hugo Ballra gondolok, korunk egyik legtipikusabb gondolkodójára, a dadaizmusból katolicizmusba menekült háborús forradalmárra, akinek szavai teljes aktualitásban élnek ma is: „Ha mi a reformációt, Luthert és a protestantizmust támadjuk, tesszük ezt azért, mert bennük látjuk a nemzeti elszigeteltség védőbástyáit... Luther a polgárság prófétája lett, mely sem mai jólétvilágát, sem túlvilági üdvösségét nem akarja elveszíteni. Ez az állapot a bizonytalanság lelkiismeret-nyugtatója, mely így egy bizonytalan mohóság kifejezője lett." (A legyilkolt Theodor Lessing ezt örök filiszterségnek nevezte, és tényleg, a lutherizmus a megtestesült filiszterség.] „Ennek a bizonytalanságnak politikai kifejezése a hivatalos Németország: a farizeizmus lelkiis-