Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

II SZIGORÚ SZEMMEL (1924-1934) - magyar proletárdiktatúra

merete, mely nem képes tiszta princípiumokat megbecsülni, de állandó ingadozás az erkölcs és étvágy, a tiltott és megengedett, az igazság és a hamisság között... Luther egy nem sejtett lelkiismereti szabadsággal ajándékozta meg az államot, amikor kinyilvánította a vallásos egyén érdektelenségét az állammal szemben." A német költők, tudósok és filozófusok politikai érdektelenségének itt van a magyarázata. Az a semmibevevés, mellyel a mai német államférfi országának szellemi képviselőit kezeli, szintén Lutherre vezethető vissza. Egy mindenre kapható teológiai doktor naivitása, így szolgáltatta ki népét a junkerek, hivatalnokok, hercegek kényének-kedvének. Ez az élő igazság. Semmi sem változott: a mindenfajta junkerek, hivatalnokok és hercegek ma is Lutherre hivatkoznak Németországban. Az ő nevében és az ő szellemében folyik a „nemzetmentés" öngyilkos munkája. És ezt ünneplik, ezt csodálják Berlinben éppúgy, mint Pesten, ahol Ravasz László református püspök a Luther-ünnepen a mai Németországot ünnepelte: „Egy bizonyos: a német léleknek egy olyan kimélyülésével, megkomolyodásával, átheviilésével és újulásával állunk szemben, amilyet ez a nép a reformációban, a harmincéves háború után és a napóleoni harcok után élt át." Mi mást látunk. Mi Lutherre gondolva Göringet borzongjuk, és reformációra, forradalomra gondolva — Münzer Tamást köszöntjük! (AZ ÜT, 1933) magyar proletárdiktatúra A diktatúra szó nagy, zord, véres szó, amely kifejezi azt az életre-halálra menő harcot, melyet két osztály, két világ, két világtörténelmi korszak vív egymással. (Lenin) Minden nagyvárosnak van valami köztudatba átment ismertetőjele. Párizsnak Eiffel-tornya van. Rómának Colosseuma