Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

II SZIGORÚ SZEMMEL (1924-1934) - sajtószabadság és demokrácia

A kor lelkiismerete akartam lenni. Az eredmény: börtön, cenzúra, elkobzás. És mindez a paragrafusok nevében, a törvény nevében, a „demokrácia" nevében, a nép nevében. Az éhség legendáját elkobozta a demokrácia valósága. A létező valóságot — munkátlanok éhségét — semmivé tagadta egy fikció: a demokrácia. Az éhség valósága ellen tehát ki kell játszani a demokrácia legendáját. Magyarországon az államszentség a „szent korona". Csehszlovákiában: a demokrácia. Magyarországon nincs király, de megvan a középkori jogalap. Látható és tapintható, grófoktól őrzött szimbólum. A demokráciának nincs szimbóluma, a demokráciának csak valósága lehet. Hol van? A demokrácia valósága ma a lotyó valósága: polgári államformák ágyasa! A von Papenek, Mussolinik, Bethlenek, ezek a kényes legények, nem tűrik meg maguk mellett, kidobják, és ez a rablólovaggesztus mindenesetre becsületesebb nyíltság, mint a demokrácia nevében űzött kapitalista játék. A demokrácia sose létezett. Osztályok harcában nem létezhet. Amíg az államapparátus egész komplexuma az osztályállam jellegét mutatja, demokráciáról beszélni — szemfényvesztés. A demokrácia mindig csak takaró köpeny volt, vitakérdés: ha akarom, vemhes, ha akarom, nem vemhes! A demokrácia: legenda, mert ha valóság lenne, akkor könyvemet nem kellett volna elkobozni. De Az éhség legendáját el kellett kobozni. Ez az elkobzás a csehszlovák demokrácia igazi fokmérője. A Balkán-diktatúrák, a Horthycenzúra, a Mussolini-elhallgattatások, Hindenburg országa és Masaryk állama közt már nincs különbség. Közép-Európában az írás-, szólás- és gondolatszabadság felett a kor rendőrei őrködnek. A XX. század Közép-Európája lázasan várja az új Metternichet, a rendőrminiszterek egyforma ambícióval készítik elő az új Szent Szövetség bacilusmentes hinterlandját. Mi keresnivalója van itt a kor lelkiismeretének? Mi köze a demokráciának a verhovinai éhséghez? Nagyobb dolgokról van itt szó. A Metternichek nem botolhatnak meg egy darab kenyéren. A verhovinai lócitromot tehát el kell rúgni az útból, az éhséggel együtt, a könyvvel együtt, az íróval együtt! És ezzel az ügy el van intézve. Csodálatosak a demokrácia útjai Csehszlovákiában! Annak idején Renn-nel és Hamiltonnal együtt jártam a Verhovinát. A két neves külföldi vendéget útjuk előtt Slávik belügyminiszter még kihallgatáson is fogadta. Akkor velük szemben a demokrácia még diszkusszió volt. Három hónap múlva ugyanez a demokrácia szőröstül-bőröstül elkobozza 152 az én írásomat, noha ugyanazt mondja, mint Renn és Ha-