Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

II SZIGORÚ SZEMMEL (1924-1934) - sajtószabadság és demokrácia

utat, tudja a harcot, és tudja, hogy a harcban egyes-egyedüí csak a kommunista pártra támaszkodhat. A háta mögött ott van: Nemeskossút, a véres pünkösd, de előtte a lehető­ség: a győzelem. Győzelem Nemeskossút szellemében, győ­zelem Major láthatatlan vezetésével, győzelem a kommu­nista párt zászlaja alatt. Az elnyomott magyar földműves nép épp a nemeskossúti évfordulóra bizonyította be, hogy Nemeskossút: útmutatás, név, fogalom, melyhez nem lehet többé hűtlen. Oj tavasz jött, ugyanolyan, mint a tavalyi — éhbérekkel. És ez a földszegénység mégsem ment el Hodža apánkhoz, és Štunda apánk sem jött el segíteni, nagyobb bért kieszközölni. Ezek a galántai magyar proletárok a ta­valyi tűzpróba és vérkeresztség erejében lecsapták a kapát, és a harc állt. Sztrájk. Ugyanott, ahol egy évvel ezelőtt vérbe fojtották. De most egységesebben, összekovácsoltab­ban és — győztek! A nemeskossúti halottak sírhantjára nem kerülhetett szebb koszorú, mint élő elvtársaik győztesen megvívott új harca. A lipótvári fegyház 2895. számú fegyence is így fog­ja a legjobban tudni, hogy — él, erősödik és áll a harc a végső győzelemig! (AZ ÜT, 1932) sajtószabadság és demokrácia (Télen, amikor a pozsonyi cenzúra elkobozta Fábry Zoltán Az éhség legendája című brosúráját, Fábry nyílt levéllel fordult Slá­vik akkori belügyminiszterhez. Itt közöljük a nyílt levél egy ré­szét, melynek jelentősége azóta az eseményekkel csak megnőtt. Bizonyítja, hogy az erős demokrácia nemcsak gazdasági és poli­tikai intézkedésekben, de a kultúrkönyvmáglyákban sem különbö­zik fasiszta kollégáitól. Bizonyítja azt, hogy az a fejlődés, amely Csehszlovákiában a szükségrendeletekkel és felhatalmazási tör­vénnyel indult meg, és nyílegyenesen a fasiszta diktatúra felé tart, nem valami merőben új: csak méltó folytatása elődjének. Ugyanúgy, ahogy a kultúrfasizmus folytatása és beteljesedése a kultúr-„demokrácia" eszközeinek.) 151

Next

/
Oldalképek
Tartalom