Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

II SZIGORÚ SZEMMEL (1924-1934) - "új munka"-új veszély

,,új"-nak cáfolhatatlan bizonyítéka: a Szovjetunió, a példa. De ezt Szvatkó nem láthatja, mert ő nem a régit, de pont ezt az ,,új"-at: a Szovjetuniót akarja az emigránsokkal, a pápával és az imperialistákkal együtt lerombolni, hogy utána folytathassa körbe-körbe intellektuális játékát: a keresést. „A szociális etikát nem tartjuk feltétlen szükségesnek az irodalomban" — írja más helyen Szvatkó. Hát itt a különbség. Nekünk ez az alfánk és ómegánk. Minden más mellékes. Ma egyetlenegy kritikai szempont van: a szociális. Nem az irodalmi kritikai vitriol a fontos, de az etikai. Szvatkóék, Győryék a kritikust áhítozzák, aki szerintük nincs, de amikor annak idején e sorok írója olyan vitriolos volt, hogy a szlovenszkói irodalmi cirkusz a polgári bíróság elé hurcolta, akkor csend volt és hallgatás. És ezért fütyülök a Győry által nekem kiutalványozott „aszkézisig menő vállalásra" és ,,a jellemeknek kijáró tiszteletre", mert tudom — és az nem fontos —, de mások is tudják — és ez a fontos —, hogy ma igenis más sík ,,az irodalom és ő". Tudom és tudják, hogy az Űj Munka és Az Üt: kettő. Az utak elváltak. Nincsen közösségünk az Űj Munkával, mert nem lehet közünk ahhoz az irodalomhoz, mely nem akar tudni osztályharcról, proletárkultúráról, állásfoglalásról. Avagy hallottátok-e már a „szlovenszkói magyar írót", beszélt-e hozzátok, lehajolt-e tényleges gondjaitokhoz, szenvedéseitekhez, felemelt-e benneteket, megnézett-e? A harcban mellétek állt-e? Mutatott-e utat, célt, irányt? Gyárak, bányák, földtelenség, munkanélküliség kínját, inasverések könnyeit, életetek vádló szürkeségét, szociálfasiszták árulását, Szlovenszkó kizsákmányolását, a tőke győzelmét, a cseh és magyar burzsoázia egy húron pendülését ugyan melyik könyv, melyik újság, lap hozza elétek? Az Oj Munka vagy Az Üt? Mi — az Ü

j Munka bizonyítja — magunkra vállaltuk a terhet, az életet, a harcot a proletariátusért, mindazt, ami a „régit lebontja" és az újat — nem keresi, de megvalósítja. Az Üj Munka a légüres térben való intellektuális játékot választotta, tiszta akar maradni, kiváltságos, és nem mocskolódni, keveredni. Az élettel szemben való jogát elvetélte, és a haldoklás perverz szépségét választotta. Az Űj Munka halottainak köszöntéséből mi nem kérünk. Nekünk más halottaink vartnak, akik értünk éltek, harcoltak és elhulltak, és akik ma általunk és bennünk halhatatlanok. A mi köszöntésünk az élet szava, a harc ritmusa, a változtatni akarás osztályharcos munkája. A mi 148 életünk: az elnyomott élők szabadságharcának közössége.