Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

II SZIGORÚ SZEMMEL (1924-1934) - csendőrgolyó-történelem

A mi utunk: proletárforradalom. A tényleges és egyedül lehetséges — új munka. A szocializmus megvalósítása. (AZ ÚT, 1931) A csendőrgolyó ma — történelem. Még mindig történelem. Történelem volt 1905-ben, amikor a kozákok vad rohama tiport a munkát és kenyeret kérők tömegébe, és történelem volt, amikor 1929-ben a szociáldemokrata Zörgiebel rendőrei fojtották vérbe a berlini munkásság május elsejéjét. A Téli Palota, a weddingi barrikádok: kiradírozhatatlan történelem. Ismerjük. Éljük. Dux, Radotín, Huszt, Freiwaldau, TurjaPaszika, Mährisch-Ostrau, Brüx és legutóbb Holies, Telgárt, Pohorela: kiradírozhatatlan történelem. Nevek, állomások, egy nyelven beszélők. Kapitalizmus és kommunizmus ütközőpontjai. Áldozatokkal, halottakkal, munkáshalottakkal. Mégis: van egy név, és vannak halottak, ahol az emlékezés mélyebbre nyomja a fejünket, egy név, egy hely, ahol a szájak némasága a proletárgyász itteni fogadalmi szavait először próbálgatta: N e m e s k o s s ú t. Emlékezzünk: csendőrgolyó, csendőrszurony most egy éve avatta történelemmé. Magyar falu. 142 ház, 1239 lakos. Kis hely, kis pont és Szlovenszkó, ez a lehetetlenül kiszabdalt földterület, ez a cseh tőke és irredenta aspirációk közt lebegő függvény, itt ezen a helyen társult a Téli Palotához, a weddingi barrikádokhoz, itt lépett be vérkontúrosan az osztályharc történetébe. A szlovenszkói munkássors, a kisebbségi magyar sors, ez a kétszeres kiszolgáltatottság, ez a kétszeresen érezhető elnyomás itt ezen a vérkeresztségen lett valóság: látható vád, csendőrszuronynak feszülő számonkérés. Itt, ebben a tükörben látta meg a szlovenszkói összproletariátus a kisebbségi magyarság igazi arcát. Innen indultak a további utak, mert itt kovácsolódott az egység, itt lett valóság a dolgozó értelmiség és diákság harcvállalá- 149