Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

II SZIGORÚ SZEMMEL (1924-1934) - kálvinista anakronizmus

két „vagy—vagy"-on fordul meg, hogy minden szellemi állásfoglalás vagy az egyik, vagy a másik pólust erősíti vagy gyengíti. Simándynak ezt mind tudnia kell, mért lesz mégis köldöknéző, mért kapaszkodik görcsösen egy részjelentkezésbe, mért fújja tele levegővel, pozitív szellemi erejét mért fullasztja egy negatív hit, egy anakronizmus múlttalajába? Az egész világégés és a rákövetkező apokaliptika csak azt mutatná, ordítaná, hogy a magyar kálvinista reneszánsz lesz a megváltás alapja, hogy a kálvinizmus által kitermelt nemzetiszocializmus lenne a jövő útja? Amikor Simándy egy ma már együtt nem létező, együtt nem emlegethető hármas közösséget akar egy, jövőben szerepet nem játszó speciális kerettel (magyar kálvinizmus) életté bizonyítani: ez nyugtalanítón szomorú, érthetetlen kisiklás, oldalra kanyarodás, melyre nem lehet magyarázat és mentség Simándy hivő kálvinizmusa.* A dekadenciába fordult kálvinizmus (Simándy nagyszerűen tárja elénk ezt a dekadenciát) már régen és megbecsülhetetlenül érdemesen végezte el történeti misszióját, a szerepet ma már más közösség vette át. Az elért csúcspont és dekadenciába fordulás után már nem jöhet új feltámadás; mégis, új életre rángatni bűn a haladással, a jövővel szemben. Simándy kis könyve, mely a kálvinizmusról nagyszerű és új visszanéző perspektívát ad, míg a tényleg létezett és ható történelmi kálvinizmusról ír, és a maga atmoszférájában kitűnő könyv (megállapításai a még fel nem szakadt magyar kultúra vallásnélküliségéről lényegbe vágóak), de mihelyst a jelen kálvinizmus szimptómáit szemlélve, ennek a kálvinizmusnak megváltó szerepet juttat — elveszti a talajt a lába alól. És amikor idegen szem nézi: megfakul érdekessége, értéke nem oldódik fel, és nem lesz általános emberi érdekű és érvényű. Ilyenkor még a bizonyító triász — Ady Endre, Móricz Zsigmond, Szabó Dezső — is cáfol. Kálvinista Ady: részlet-Ady nem létezik, nincs. Csak a teljes Ady: az igazán Ady. A kálvinista Ady: bizonyítékkereső, hivő egyoldalúság és így lényeghamisítás. Móricz Zsigmond minden regénye a kálvinista dekadenciát húzta alá, de egyetlen sorával sem erősíti a kálvinista reneszánsz szükségét, mert látja a talaj mai negatív voltát. A magyar kálvinizmus negatív voltát azonban a legjobban Szabó Dezső bizonyítja. A magyar pogány rebellisség zsákutcába (anak* E lapszust később hatálytalanítja S. P. etikai remeklése — Az elsikkadt hegyibeszéd (1932) — mely máig sem kapta meg mél142 tő visszhangját.