Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

II SZIGORÚ SZEMMEL (1924-1934) - kálvinista anakronizmus

ronizmusba) jutva: pozitívum és cél nélküli nyakas fenegyerekeskedés. Aki ezt csinálja, az sose szidja a l'art pour ľart köldöknézését. Egy fán termett mindkettő: önatmoszféra-teremtés, légüres tér, elkülönülés, Rákosi Jenő magyar glóbusának új változata. És épp ez rekeszti el az utat Szabó előtt: kicsinyességet eredményez, és a nagy dinamikájú megnyilatkozások saját zsírjukba fulladnak. A letagadott világtávlat, a bizonyító horizont, a visszhang elmarad. Egy óriás mozdulatlan helyzetenergiája negatív önmagába viszszatérést eredményez csupán. Forradalom? Egyszer már ki kell mondani: Szabó Dezső — nem forradalom, legfeljebb otthoni szűk atmoszférában nagyra hangolt és hangosan ható, dacos, nyakas azért is pogánykodás, melyhez az emberi általános és mai pozitívumot kereső, változtatni képes forradalomnak vajmi kevés köze van. Kiabáló, szórészeg, pogány mámor ez, mely formátlanul terjeng, tántorog. A belső teremtő keménység, a belső, válogató, kíméletlen aszkézis, mely kint pozitív valóságsegítést, emberteremtést eredményez — itt Szabónál a pogány magyar vallásos handabandázásban természetszerűen elmaradt. Szabó Dezső: fájó, zengő, gigantikus üresség, űrkitöltés, pazarló gyászdrapériás fényűzés, kincsherdálás. Valaki halotti tort kacag, sír, átkoz és feltámadást kurjant. Magyar reneszánsz? Pogány beletörődni nem tudás, a valóság vaslogikáját elkáprázó, szomorú utolsó mámor, mely a szürke jövőmunkát, a munkás tömegnagyszerűségét, ennek a munkának roppant hangyagigantikáját nem tudja énekelni, nem tudja valósítani. Tehát: pogány magyar mámor, ijesztő, nyugtalanító anakronizmus. De Ady, Móricz, Szabó: elsősorban irodalom, ezen túl mi az, amit a magyar kálvinizmus jövőigazolásul felhozhat? A felelet: semmi, legfeljebb átplántált pietizmus, viták, az angol, holland vagy német pietizmust ültessék-e át a magyar nemzeti kálvinista szociális reneszánszba? Szabó Dezső, pietizmus, magyar pogányság és vallásosság nem segít, mert az igazság a cáfolhatatlan, kikerülhetetlen kordeterminálta dekandencia, az igazság Simándy egyik kegyetlen mondata: „A paraszt már csak azért választ papot, mert a pap hagyományosan hozzátartozik az udvartartásához, és mert a szomszéd falu is azt csinálja." Az igazság: a pozsonyi zsinat, a kálvinista egyház belső fegyelme, a Lukácsok, Korláthok és Bertókok és a temetőből kizárt pap. Az igazság: ez az anakronisztikus közösség. A közösség igaz, szükséges útja, a megváltás, az emberiesülés útja — máshol van. Még nem adottság, még küzdeni, harcolni kell érte, ala- 143