Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

II SZIGORÚ SZEMMEL (1924-1934) - kálvinista anakronizmus

deliképpen meg kell tisztítani a kálvinista egyház belső fegyelmét. Mert ez az élet, ez az űt, gyertek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok és szenvedtek. Simándy könyvében az út szebb, tisztább, csábítóbb, nehezebb, de — hiábavaló út, negatív irány, háttal való jövőbe nézés: anakronizmus. Simándy a fából vaskarikának, a nemzeti-vallási szocializmusnak új speciális fajtáját: a magyar kálvinista szocializmust hirdeti, melyet határozottan érvényesülő pogány eretnek szelleme minden mástól eltérőn magyar vallássá: magyar világnézetté avat. Tehát nemzeti vallás és világnézet egyben! Nemzeti reneszánsz: el a Habsburgoktól, el az erősebb másik egyházinternacionalizmustól: a katolicizmustól, de el a zsidó értelmiségtől is, a racionalizmustól és minden nyavalyájától, éljen Szabó Dezső, az új vallásalapító, éljen az új magyar nyakasság, adjuk meg a népnek, ami a népé. „Mondjuk meg bátran, hogy a kálvinizmus a széles néprétegek számára tulajdonképpen nem jelentett mást, mint a régi pogány valláshoz vagy legalábbis szellemhez való megtérés alkalmát és ürügyét." Simándy a nemzeti, a szociális és vallásos eszme szintézisét a magyar kálvinizmusban találja meg. A baj nyilvánvaló: éppen mert mindenre jó — semmire se jó. A nemzeti eszme, a soviniszta szellem mai szükséges és feltartóztathatatlan általános haldoklása idején — jövőbe bizonyítón: anakronizmus. Erősíteni: szociális bűn. Egy időben emlegetni: frázis. De Simándy szerint ott van a vallás mint végső szintézis, mint minden szociális bajnak a megszüntetője: „A szociális megváltás azonban nem következhetik el máshogyan, csak egy őszinte vallásos reneszánsz gyümölcseként", de „ennek a szociális és vallási megújhodásnak a nemzeti Géniusz bélyegét kell magán viselnie." íme, a magyar kálvinizmus útja a Simándy-féle „korszerű politikai, gazdasági, szociális és kulturális világnézet, amely a magyarság számára a jelenkori európai válság megoldását jelenti". Ilyen végtelen egyszerűséggel elintézni korunk, életünk egész szenvedésés megváltási komplexumát — már nyugtalanító, döbbentő naivság. Éppen mert hit, mert teljes meggyőződés és mert ezt Simándy Pál mondja, egy nyitott szemű ember, aki látja az összefüggéseket, akinek tudnia kell, hogy ma nincs külön-külön megváltás, hogy minden ilyen külön megváltás: bűn és újabb korlát a közösség ellen, hogy csak egy általános szociális megváltás létezik, hogy csak egy harc van, két ellenfél: kapitalizmus és proletariátus, éreznie kéne tehát, hogy a mai szellemiség sorsa, az emberi sors ezen a 141