Vozári Dezső: Varázslat nélkül

Vihar előtt (1936-1944)

A ZÜMMÖGŐ Én nem kiáltok, én csak zümmögök, züm-züm, leköptem a talmi babért, míg olcsó táncát járja a bohóc, szolgálván bérét, azt a ronda bért, csak huhogjon a bagoly rémesen, fészkéhez mást úgysem ereszt oda, züm-züm, csak zümmögök s e zümmögő zenétől megremeg a deszpota, züm-züm, felébred tőle éjszakán, riadtan törli dermedt homlokát, fülét befogná, ám mit se tehet, már minden éje zümmögést okád. A szó, mit csendben széjjelmorzsolok, nem robban, züm-züm-züm, nem sistereg, a felhők mégis összetorlanak, vackán felsír az újszülött gyerek, a haldokló is mind felém tekint, megváltást várván, züm-züm, mit tegyek? Csak zümmögök s e zümmögés nyomán megindúlnak majd egyszer a hegyek, a hegy megindul, feltámad halott, ami szól, nem Messiás-trombita, csak zümmögés, fáradt, sötét moraj, földre szitálja óriás szita, züm-züm, így érvelek fáradhatatlan, és ellenérvet el nem ismerek, csak zümmögök és százfelé megyek, 84