Vozári Dezső: Varázslat nélkül

Vihar előtt (1936-1944)

szózatom nem robban, nem sistereg, mégis betölt világot, tereket, korhadt fákat csavar ki halk szelem, ó, milliók, zümmögő milliók, züm-züm, jertek, zümmögjetek velem! SZAHARA Mint tikkadt vándor, akit meggyötörtek az út, a nap, a bánat és homok, úgy vágytam tiszta forrást. Mint konok tébolyodott, aki istenhez törtet, ügettem lompos és púpos tevéken, napestig tűrtem, mint csigáz a hőség, alkonytájt mégis ezt mondtam: „Dicsőség, áldott, ki ezt a vágyat adta nékem!" Forrást is leltem s láttam: pocsolya, istent is leltem, ámde mosolya, miként a démoné, belém hasított. Azóta baktatok éltem sarában, s hogy szomjan ne vesszek e Szaharában, a pocsolyából kortyolgatok itt-ott. 85