Vozári Dezső: Varázslat nélkül

Vihar előtt (1936-1944)

Még csak a villám cikkan reggelig, holnapra már dörögni, zúgni fog, az orkán elsodor majd, nem tudom, hová sodor, én azt tudom csupán, hogy úgy akarlak, oly nagyon-nagyon. Néha már megbomoltan hörgöm ezt: jaj, embertárs, miért, miért, miért akarsz kiűzni a paradicsomból ? JÓ EZ A VÁGY Jó ez a vágy, az ágy csodára vár, ó, hogyha soha el se hagyna már, hiába kérem, vérem nem pihen, felolvadok az édes semmiben, a fűbe fekszem, míg a hídon át egy vándor ballag, egyszerű nomád, és dalt fütyöl, a szél zenél vele, se pénze, rangja, nincs útlevele: és száll a vágy a lágy füttyszó nyomán, az úristen se több ma, mint komám, de honnan jön, hiába perelem, büntet s jutalmaz ez a szerelem és felemel és belemárt habos felhők közé és néha rám tapos, ez tán a lélek mélye, éje itt, kívánom csókját és szeszélyeit, a fűbe fekszem és nemlétező álmokba ringat domboldal, mező, szeszélyeit, veszélyeit, szagát viszem magammal. Szép jó éjszakát! 83