Vozári Dezső: Varázslat nélkül

Vihar előtt (1936-1944)

VIHAR ELŐTT Egy szót se szólj, ó, én se szólok már, a csend se szól, s mi benne hallgatunk, két kezedet fond a nyakam köré szelíden, mégis szenvedélyesen, mert várunk ez a pamlag, édenünk, alattunk reng a föld, de néma még, még csak a villám cikkan reggelig, holnapra már dörögni, zúgni fog. Egy szót se szólj, én így is értelek, lapúljunk itt, e torz világ zugán, oly csendesen, hogy még a csók neszét se visszhangozza éj sötét szobánk. Egy szót se szólj, ez tán a szerelem, talán a megváltás, ha akarod, akarjad hát, mert én is akarom, az örökkévalóság elszalad. Fogózzunk egymásba ez éjszakán, minden ököl gyilkot rejt ellenünk, vegykonyháján a lángeszű tudós fojtógázt kotyvaszt és halálsugárt. Valahol most szuronyok fénylenek, énellenem, ó, ó, teellened, hogy ne érinthesselek soha már, szövetkeznek a diplomáciák. 82