Vozári Dezső: Varázslat nélkül

Elsüllyedt világ (1924-1935)

DUNA-KORZÓ A grófnő selymei frissen zizegnek napernyő vonta baldachin alatt, lent a Duna, ölén a mély vizeknek zuhogva hömpölyget sorsot, halat. Lent fut a szenny, de fent vakít a gallér, a tiszta plasztron hófedte sziget, bókokat mond hölgyének a gavallér, itt illatoznak délcegen, kiket parfümben, pénzben fürdet végzetük, de homlokukon éj sötét betűk jóslata, hullás, már valóra válva. Alattuk zúg a nyugtalan folyam, a hangja, mint jaj, baj, robaj, olyan, s ők lakkcipőben mennek a halálba. 31