Vozári Dezső: Varázslat nélkül

Elsüllyedt világ (1924-1935)

NICK CARTER HALÁLÁRA Meghalt, fekete földbe tették, megsiratták és eltemették, zseniális agya a földet termékenyíti, örökzöldet ültetnek sírján és a márvány őrzi nevét, a ronda járvány ragadta el a bölcsek bölcsét, igazak gyászruhájuk öltsék, gonoszoknak jön dáridója, nincs ki a társadalmat ójja. Kedvenc pisztolyát, kit Gyulának keresztelt, elvitte hullának, gödrébe le, a messzi mélybe, a végeláthatatlan éjbe, isten trónusa előtt várván, jutalma lőn a szép szivárvány, szerette a szivart s a túrót, üldözött gyilkost, kasszafúrót, nagy szíve merre van most, hol ver ? Egy barátja volt: a revolver. Nem volt háza, se földje, kincse, csak pipája s egy vedlett pincse, egy szeretője: az igazság, milliomosok őt sirassák; az ember szíve gyorsan dobban, 32