Vozári Dezső: Varázslat nélkül

Tovább (1945-1971)

NYUGTALANSÁG Nyugtalanság, maradj mindég velem a száguldó égitestek alatt, a végesben te légy a végtelen, a soha el nem múló pillanat, amíg a kanyargó történelem egy élet annyi évén áthalad. Nyugtalanság, szüntelen zakatolj, azt zakatold, hogy nem, nem egyre megy, miként nyüzsög a régi hangyaboly, vitázz, bizonykodj, ordíts, verekedj, érved, amely a fórumig hatol, oly egyszerű, akár az egyszeregy. Nyugtalanság, szülőm és gyermekem, felőled jöttem és feléd megyek, által sötét és fényes termeken, hol az óra nem egyformán ketyeg — végig a jó oldalt mutasd nekem, hogy lankadatlan és tiszta legyek. 107