Vozári Dezső: Varázslat nélkül

Tovább (1945-1971)

SZÜLETÉSNAP Loholnak már a beste évek a holtbiztos zsákmány nyomában, a nemlét kínálgatja karját utolsó kerge táncra kérve, pillanatok s napok szakadnak izzó, de visszahozhatatlan tűzijátékok salakjába, és gyufaláng, mi volt rakéta; lassúdó vágyak körmenet j e cihelődik a téren által. Rohanjatok csak mégis, mégis, mégis kegyes kegyetlen percek, ha úgy kell, tetememre hágva, tik-tak, az út vigyen előre, és a jövendő karcsú ujja rajzolja ki a láthatáron az álmoktól és küzdelemtől megújhodott édes világot, amelyre váltig vágyakoztam, s kürtöm fújtam jötte elébe. 108