Vozári Dezső: Varázslat nélkül

Tovább (1945-1971)

Tölts el, emlékezés, nehéz delej, zúdítsd reám rejtelmes balzsamod, adj tétováknak főzött bájitalt, hogy mindent lássak, múltat és jelent, a szülőföldemről hadd mondjak finom jelzőt, melyet nem ismer sillabusz, és képét úgy hordjam magamban, mint a sebzett bálna az acélszigonyt. VARÁZSLAT NÉLKÜL Ha már a szálló évek fölénye elhagyott, adj még józanabb szókat, ki ezeket adod, útmutatónak gyújtsd be fényszórók ezerét, hadd lássalak mezítelen, mert jobb ma egy veréb, mint holnapután finom, hízott túzokmadár, mely végeláthatatlan varázslatokra vár. A dicsfény szertefoszlott, elmosták záporok, ki szágúldozni kívánt, most csendben ácsorog, felgerjedve megugrott a táltos hintaló, az álmokba belépett a fogható való. Most már mindig jöhetnek kócos gondok helyett a közönnyel birkózó hitek és kételyek, mint várják, télen fagyjon, a nyári réveteg éjszakákat kövessék szájtáti reggelek, csak a váltig kicsúfolt, a tiszta értelem legyen végűi leszállni s ítélni kénytelen. 104