Vozári Dezső: Varázslat nélkül

Tovább (1945-1971)

A TÁPÁSZKODÓ A földgolyó e pontján csendben élsz, mint a hangya, kiléphetsz önmagadból, visszatérhetsz magadba, ez a hétfő, kedd, szerda bizsergető kalandja. Az álnok alkonyatban hűsölsz, bár szólni kéne, a fények fordulóján ujjongani, megértve: a nemzedék hová tart, mi okból és mi végre. A harsány törtetőket, a sima talpnyalókat még félvállról se vetted, és kedvtelésed kókadt mezőin fekve lested, ma és holnap mi jót ad. A zöld fülű tavaszban, a málnaízű nyárban a tettre kényszerítő csalfa csodákat vártad, míg némán összeomlott mennyei kártyavárad. 105