Vozári Dezső: Varázslat nélkül

Tovább (1945-1971)

LÁTOMÁS Ma dallam és szöveg idézze fel a tájat, hol születnem adatott, a völgyeket, ahol kolomp zörög, a csendes csorda cammog lomposan, s a fénylő csúcsokat, melyek fölött süvítenek a hontalan szelek, másíthatatlan törvényük szerint keringenek a csillagrendszerek. Köznapok tikkasztó óráiban, reggel, este, dolog és gond között, leszáll s megejt a pőre látomás: a Tátra hátán mélyzöld fenyvesek, tejszínhabos foltok az ormokon, és távolabb fény-árnyjáték gyanánt az iparkodó Vágón egy tutaj hajt a méltóságos Duna felé. A partokon, a vályog rejtekén száll még a fonnyadt sóhaj: bozse moj, száll, száll az új kémények füstje is, bányák, kohók dohognak, izzanak. Keblemre most, ti vénhedt cimborák, akikkel együtt róttam útjaim, együtt loholtunk eszményünk után, voltunk vert, lettünk győzelmes sereg. 103