Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Irodalmi notesz - Ifjú szívekben élek

még senki őt nem látta, nem merte így maga elé állítani. Ez az ő élő, hatalmas dedikáció j a, melyben zúduló, gáttörő, ellenállhatatlan hömpölygéssel rohan a fiúk nemzedékének poézise: a Győry Dezsők, Erdélyi Józsefek, Simon Andorok költeményei, az új arcú magyarok sikoltása ez az elfeketült mából a holnap bőséggel omló világos horizontjai felé. És a tanulmányok közül, ha csak a Kodolányi Jánosét olvassuk el! Micsoda gondolatokat, megsejtéseket, lehetőségeket kap az ember. A magyarság mint oroszság. Olyan alvó, oblomovi koldusnép. Felrázni, megszervezni, hogy a termelés és fogyasztás egyenletes vérkeringése egységesen táplálja az egész nemzettestet! Magyarország Európa legkényesebb helyén fekszik s területén fog megütközni Kelet és Nyugat, a kommunizmus és a kapitalizmus. Aki a magyar faluból jön: az látja és kimondja a falu bajainak okát s ebben a kíméletlen kimondásban követni kell Adyt. ők követik is. A Makkai János írása harsogja: győzni fog az új magyarság! A szociálisan elrendezett új ország, melyben kevesebb nagybank, kisebb kapitalizmus, de magyar értelmiség, több munkáslakás, nagyobb munkabér, több kisbirtok és több magyar falu lesz. Ezek a fiúk tudják, hogy se az 1918-as, se az 1919-es forradalom nem az Ady forradalma volt. Azt ők fogják megcsinálni, ők: az eljövendő új Rend egyetlen igaz vetése. Legyenek erősek az elhatározásukban és könyörtelenek a jó munka végrehajtásában. Ahogy az építő forradalom kívánja és követeli. 94