Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Előszó

megjelentetni, honoráriumot ugyan nem adott, de belement abba is, hogy Adyról írjunk valamit. Horváth Ferenc írta ide az első diákcikket két nappal előbb; egy komáromi tanár Ady-ellenes előadásával polémizált. Ám november 22-én mi az egész lapból egy Ady-számot csináltunk. A laptulajdonos elhűlt, mikor meglátta, hogy az első oldalon végig mind a négy hasábon az én Ady-cikkem ágaskodik. Mi azonban örültünk, tapsoltunk, rögtön rendeztünk egy Ady-estét, megcsináltuk a Mi Lapunk Ady-számát és szavalni kezdtük Ady poémáit forradalmi hangon: végig az egész országrészen. A Magyar Újságnak ez az Ady-száma volt a szlovenszkói magyar új nemzedék első önálló megnyilatkozása a napi sajtóban. E naptól fogva ott maradtam a Pressburger Zeitung vén nyomdájában, sörivó öreg szedők között, az ólom nehéz szaga ópium lett nekem s lent a gépteremből a rotációs zúgása egy új élet ritmusát öntötte belém. Ezek a cikkek és tanulmányok egytől egyig úgy jelentek meg, mint az említett Ady-cikk. Egy generáció s egy igazság nevében írtam őket, küzdelmek és kikerülhetetlenségek történelmi tükrei ők. Tíz esztendővel ezelőtt látott napvilágot az első s éveken át gyötrelmes, mardosó, naivképű önelemzések voltak ezek. Ott, ahol már olvashatóak bárki számára: kezdődik ez a könyv is. úgy vannak itt, ahogy megjelentek, ahogy őket nyomorúságos diákszobában, szerkesztőségi asztalon, nyomdákban széles vaslapokon, erdőben noteszlapra hajolva és nyugodt tempóval az íróasztalon írtam. Most egymásmelleit állva: kemény falankszot képeznek. Néhány száz darabból választottam ki őket, egyenes és tiszta jegenyéit egy útnak, mely csak látszólag az én szellemi fejlődésem útja: hisz egy nem8