Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Előszó

zedék marsol benne. Ezt a munkát feladatomnak találtam és ismertem fel s a szlovenszkói lehetőségek között csináltam és csinálni fogom. Az író és újságíró azonosult bennem, az esztétikát összekötöttem a szociológiával. Mert így életigazságos és szép a harc. Kiállni azért, amit az idő hoz, harcolni e földdarabért, ahol élünk s harcolni azért, ami minden gyökerével egy új társadalomhoz vezet, benne pedig űj magyarságot teremt. Kispolgári akvárium-bámulásból indultunk ki, a kritika késeit mártottuk önmagunkba s mindenbe köröskörül. Ez a folyamat még nem zárult le. Mert egyre szélesebbé válik ama zarándokcsapat, mely a polgári társadalomból kifelé vándorol. Ám a fiatalság, akár elfogadjuk a generációs elméletet, akár nem; nem esik bele egyszerre a szocializmusba. Száz meg száz intézményes gátlás állja útját, feltartóztatja őt. Itt tehát nevelő, analitikus munkára van szükség. Minden ember természetes érték, építő erő — ha azzá teszik. Nem ismerek tisztább és hősiesebb munkát, mint amely új individuumot nevel. Azt, aki megnemesült az új Rend eszméitől s akit nem nélkülözhet az új világ, akármilyen őrült a tolongás ma az eszme-kapuk meg a párt-kapuk táján. Ennek a pedagógiának harcos folytonosságát jelenti ez a könyv is. 9