Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Irodalmi notesz - Szép Angéla magára ismer

Szép Angéla magára ismer Arra akarom felhívni a figyelmet, ami e héten roppant nyugtalanított, mert úgy éreztem, újabb felhőréteget von a súlyos borulatú szlovenszkói horizontra. Csak arról a sötétke bárányról van szó, amelyik egy magyar kisváros törvényszéki terméből elbégette a fauszti kultúra elefánt csonttornyai felé a kispolgár fájdalmas tragédiáját. A rotációsgépek vasárnapra felsegítik majd a világsajtó hasábjaira a Szép Angela érdekfeszítő esetét és szegény jó öreg kollégám: Bemard Shaw mélységesen elszomorodik. És ezúttal neki igaza lesz, százszázalékos nagy igaza, mert a beregszászi Szép Angéla históriája olyan szomorú kép, annyira tele van komor michelangelói színnel, megdöbbentő összeroskadássaJ, lélekfojtogató szaggal, hogy tragédiább a tragédiánál. Mikor megjelent: én is elolvastam Tamás Mihály regényét: a Szép Angéla házát. Nem tartom valami különösen nagyszerű írásnak, de van benne emberi igazság, ami megvilágítja a benne szereplő alakokat, de a stílusa és megszerkesztése is megüti az értéket, mert hiszen Tamás Mihály tud, jól tud írni. Ez a regény híressé tette Tamás Mihályt. Ugyanis nemsokára a regény megjelenése után kidugták a fejüket a beregú j falusi kálvinista lelkész és felesége és a dermedt szunyókalásában jobb oldalon fekvő kispolgárság egész kivasalt-nadrágossága és pödörtbajuszszossága előtt égre emelt szemmel mutattak gyarló emberi magukra, mondván: minket ír meg az erotikus ritmusú regényben a szemtelen író! És a mondás után azonmód felujjongott az a ordítás: Halál reá! Nem kell hasraesni a csodálattól, hogy Tamás Mihályt a vádlottak padjára ültették azért, mert írt 87