Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Irodalmi notesz - Ady Endre (1877-1927)

az életet. A Királyhágón túlról betört Tiszáék Nagymagyarországába az őstalaj ú ázsiai lélek. Különös volt a zaj, egész friss; valami eretnek-másság a régi jó keretben. Ez a forradalmiság odakapcsolta magát Európához, lelkébe engedte a nyugati fauszti kultúra világát és melegét és produkálta a legmagyartalanabb produkciót: az újat. De azoknak, akik ezt a kapcsolást csinálták, Európa csak arra volt jó, hogy ők fokozottan magyarok legyenek, erdélyiebbek és ázsiaiabbak az ázsiaiaknál. Ezeknek az élén jött Ady Endre. Egy irodalmi almanach meg egy verskötet vágott bele a magyar szellemi élet hímes mezejébe. Bennük jött az új költő. Egy paraszti Apolló, akit megfogott a Nyugat. Ajkán sose hallott ritmus fütyült a hazai szelek felé: Góg és Magóg fia vagyok én, Hiába döngetek kaput, falat S mégis megkérdtem tőletek: Szabad-e sírni a Kárpátok alatt? Ez volt a prológus. Már tartalmazta Ady életét is. Ami azután történt: az a fejlődés törvényszerűsége volt: egyenes, tiszta és csodálatosan nagyszerű. Ady Endre gyorsan, nagyon gyorsan futotta meg a zseni útját. Még tíz esztendeje sincs, hogy meghalt, barátai és társai még kezükben érzik keze melegét, vaksággal vert ellenségei még érzik a bora szagát: mikor ő már a Magyar Messiások útján jön felénk. Megcsúfolta a tanári esztétikát, be se várta a szükséges történelmi distanciát, hogy a klasszikusok közé emeljék, ő több volt, mint vers: élet volt s annak ösztönösségével csinálta életét s fajtája holnapjait. Ma már látjuk: ott áll Balassa Bálint és 84