Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Irodalmi notesz - Ady Endre (1877-1927)

Irodalmi notesz Ady Endre (1877 1927) Mikor majd holnap, az ötvenedik születése napján, megindulnak sírja felé a novemberi virágok és mennek, mennek végefogyhatatlan sorban: unokák és vének, progresszív rajongók és volt kárhoztatok, komoly járású kisdiákok és Pusztaszer megtört vaskalaposai, hogy az elpihent szívnek elmondják az élő szivek szeretetét: úgy érzem, mintha Ady Endre a krizantém nagy szolidaritásában, csak egy órára is, visszamosolyogná magát az életbe s a Halál felnyílt szemeinek roppant horizontjában felemelné arcát az új emberű új világra. Itt állunk és nézzük, nézzük a sajátos arcot, a csodálatos száj szöget, a mondanivalós nagy szemeket, tegnapi bűneink véres stigmáival felrévülő hatalmas homlokot. A multunkban csavargunk gondolatainkkal. Akkor a magyar glóbusz szeizmográfja nagyon megijedt, holott ellenkezőleg, örömtől remegnie kellett volna a mihaszna germán masinának. Mert miről is volt szó voltaképen? Az ősi faji psziché fenekén megmozdult valami, ami erősebb áramlásba hajtotta 6* 83