Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Egy nemzedék arca és harca - Balra át!

Balra át! Még

1 nem érkezett el az a pillanat, amelyben egyszerre felnyílnak a szemek, millió magyarok hályogos szemei s csodálatosan, élesen, mint a vihar utáni tiszta levegőben láthatóvá válnak az igazság dolgai. Ma még gáncsok és gáncsolok állanak embertömegek új útjai előtt, mint mindig a történelem folyamán, amikor egy új élet vajúdott Európa fölött. De mi emlékszünk a világháború utáni hónapokra, amikor oly varázsszerűen, oly gáncstalanul egyszerre nyíltak fel az emberek szemei. A katasztrófa gyűjtőlencséket tolt elénk, rázta, cibálta, verte álmos és fatálisan mindenbe beletörődő lelkünket. Más világ volt az akkor, amikor a nyomor, a nélkülözés a kevésselbeérés, az egyelőre-még-nem-tudom-mi-lesz-féle hangulat s egjr világforradalom kábult forróságában idegesen kapkodó társadalom a maga nyugodt, törvényszerű osztályaival felbomlott. Soha olyan menekülést, olyan baloldaliságot, akkora korszerű csatlakozást nem látott ez a feudális emlékből élő országdarab, mint az 1918 után következő esztendőkben. Európa hatalmi átcsoportosításnak döbbenetes ereje közvetlenül fogta meg a maguk kizsákmányoló, tolvajkodó, éldegélő-idogáló természetében élő osztályokat és nagy, népszínműves kézszorítással, de sokszor őszinte vallomással is fűzte hozzá az elnyomottakhoz. Ma pedig: nézzetek körül! Milyen százszorosan nyomorultabb az embertömegek helyzete, mint évekkel ezelőtt volt. Napilapok és távirati irodák jelentései nyughatatlanok a minden oldalról sikoltó nincstelenség leírásában. És lázongások, forradalmak, szerencsétlenségek keresztezik egymást. És az emberek jórésze: homokba dugja a fejét, mint az üldözői elől 74