Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Egy nemzedék arca és harca - Balra át!

menekülő buta strucc. Nincs hátborzongatóbb dolog, mint naponként élni abban a nyugodt, vegetatív kisvárosi életben, amely egy idő óta visszatért a háborúelőtti kispolgári nadir színvonalhoz s melyben minden szabad szellemi megnyilvánulás elbukni kénytelen. Itt, ezen a kis Szlovenszkón is így vagyunk vele. Tizenkét esztendővel ezelőtt s utána is nagy reménynyel jelentettük ki, hogy e föld az európai magyar lélek állomása lesz, ahonnan egy új magyar mentalitás indul hódító útjára. Az öntudat első jelentkezése volt ez s a fejlődés törvényei szerint ma ott kellene tartanunk, hogy az összébbtartó kisebbségi sorsban kivirult, pompás irodalmi, művészeti élet vérkeringése ragyogjon bennünk. Ott kellene tartanunk, hogy közéletünket s szellemi megnyilvánulásunkat szabad bírálat kisérje s kényszerítse a helyes útra. Annyi idő óta ott kellene lennünk a mai világtörténés ritmusában. S egy etikus, magát folyton javító, csiszoló társadalom korszerű képét kellene nyújtanunk 1931-ben. Ma pedig mindenki látja, hogy messzebb vagyunk ettől, mini; a kezdet perceinél voltunk. Évek óta lassú karsztmunkával fordulat állott be a szlovenszkói magyar társadalomban, egy belső átalakulás visszájára vezetett minden progresszív gondolatot, mely itt valaha a politikai, társadalmi, művészeti téren indulni készült. Holtpontra kerültünk, fejlődésünk meg van akasztva egy évtizedre. Csak a fiatalok tábora az egyetlen pont, amelyben biológiai erők találkoztak a korszerű fejlődés és haladás európai erőivel. Szlovenszkó ma így jelent valami jövőt s így érdekes jelent is, amelyre felfigyelni érdemes és felfigyelni kell. Minden fiatal ember, akinek a lelke fogékony a kor feladatai számára, fontos és számbajövő. Nem szabad túlértékelni azonban 75