Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Egy nemzedék arca és harca - A krizantém nevében

mert meg akarjuk teremteni az Oroszország és Nyugateurópa közé ékelt középkeleteurópai kisnépek gazdasági és kulturális közösségét. Az ötéves munkaprogram hangulati szférájába kerültünk, s mert tudjuk és értesüléseink vannak róla, hogy a krizantém tájékain folytatnak kísérleteket az emberiség nevében: mi is odakapcsolódunk a polgári világ eseménytelen, szürke köréből. Csüngünk a krizantém líráján és élvezzük vasárnapi órán, mi, a nyugtalanok, a középeurópaiak, akik egyként válogathatunk Kelet és Nyugat árajánlatai között. S valljuk művészetben, valljuk irodalomban és civilizációs, higiénikus életfeltételek követelésében, hogy a krizantém a miénk, a mi kultúrprogramunk, ne merjen senki bántó szándékkal feléje nyúlni. De nemcsak idáig terjed a krizantém-szerelem. Az ember nagyon sokszor találkozik olyanokkal, akik valami módon hívői a szociális emberiségnek és az orosz új életnek s mégis nem értik ezt. Nem értik ezt a megújhodást, amely nemcsak azt jelenti, hogy Tolsztoj és Maxim Gorkij földjén megsokasodik a gépek és csavarok száma, hanem jelentőségének mélysége és magassága Tolsztoj és Gorkij népének szellemi öntudatraébredésében van. Űj kultúra van ott születőben, új emberrel, új gondolattal. Az európai egyetemek szociológusai már számba is veszik, hogy a bolsevizmus érdekes és sajátos hatással van az orosz népre. A gyárvárosi munkásnak, akinek, mint mondani szokás, nincs talaja, hazaszeretete, az orosz vidék most ezt adja. A tulai vasmunkás felfedezi a rögöt, a szemhatárt, a virágot, az erdők és hegyek végtelen perspektíváját. Hisz mindez az övé, nem nyomja el a szeme s szíve elől a feudalizmus, sem a tőke. S a paraszt proletárnevelést és öntudatot kap, 71