Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)
Egy nemzedék arca és harca - Budapest
tudok mást csinálni, csak a csendőrt nézem, őt meg azt a csomó maszatos falusi gyereket és libátkergető asszonyt ott a gönyűi parton. Meg kéne kérdezni tőlük, hogy érzik magukat, hogyan vélekednek a dolgokról, istenem én ismerem Őket, ugyanígy voltak másfél évtizeddel ezelőtt. Mintha semmi sem változott volna meg, mintha itt megállt volna az idő. A part most megint unalmas lesz és le kell ülni. Megismerkedem egy pesti tanárral s kövér, dundiarcú szőke feleségével, Oberammergauból jönnek, arcukon a bedugultság stigmáival. A nő újságot olvas, mert Albrecht főherceg házassága ragyog benne három oldalon keresztül s a derék tanügyi oszlop, a pesti filozófia doktora, mikor megtudja, hogy szlovenszkói vagyok, lelkemre köti, ha semmi mást, de nézzem meg vasárnap a várban az ünnepélyes őrségváltást. Aztán jön Komárom, egy ezredes száll be a családjával. Rémes: ugyanaz az arc, amilyen 1914-ben volt, vagy amilyen az Egy önkéntes naplója című regényben szerepeit. Már Gönyű óta egyenruhás fiúcska j ár-kel az utasok között, zsebresüllyesztett kézzel, mord arccal, lángoló szemekkel, lapos sapkája van, vállszíja, ki ez? Megmondják: levente. Az emberek megszokták, valószínűleg azért nem veszik észre, de nekem jelenség ez a fiú. Lehet, hogy hetedikes gimnazista, vagy egyetemi hallgató, ám szeretném megkérdezni: hogyan gondolja ő a dolgot, az egész ügyet, a jövőt ezzel a vállszíjjal s ezekkel a szemekkel? De Esztergom elveszi őt tőlem s most különben is merengeni muszáj : történelmi bizonyosságok előtt állok. Egy rikkancs pesti lapok neveit fújja, emberek tódulnak a hajóra s fent álmos nyári délutánban beszél az ég felé a dóm, Vajk szülőhelye. Nagyon nagy ez a templom, minek egy ilyen kis5?
