Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Egy nemzedék arca és harca - Sarlósok és emigránsok

és a három forradalmat, melyek ezt az első forradalmi nemzedéket elültették a mindenkori emigrációs sors Tomijának keserves és felőrlő szomorúfűzei alá. Szétszóródtak ezek a demokraták és forradalmi szocialisták, ezek a republikánusok és radikális polgárok, akiket Ady halála borított le már szemfedővel s egy jeligével, amelyet 80 esztendővel ezelőtt a Kossuthék emigrációja is magával vitt. Ez a jelige, a magyar Messiások pár sikoltó sora: a tehetetlenség megkiáltása. De mégis mi az, ami tíz esztendő óta senkitől számba nem véve történik itt Szobtól nyugatra és Biharkeresztestől keletre? Az emigráció gerince és kádere magával vitte a teremtés és alkotás vágyát Párisba, Berlinbe, Moszkvába, Londonba, Newyorkba, Bécsbe s az utódállamok valamennyijébe. Elsősorban szellempolitikai szempontból kell nézni a magyar emigrációt, nem a salakot venni észre, hanem a fölépítményt. Ki csinálta meg a kezdeményező lépéseket a magyar irodalmi decentralizációra, ki kezdett külföldön nagyszerű magyar könyvkiadóvállalattal dolgozni és irányítani s olyan alapvető műveket kihozni, mint teszem azt Szabó Ervin 48-as könyve, a marxista szociológiának úgyszólván legfontosabb részei s egy olyan társadalmi és irodalmi kritika, amely tiszta szögeivel ma a legelső helyek közt áll Európában. Ki az, aki magyar regényeket ír Párisban és Moszkvában s a figyelő magyar szemeket élesíti, aki világperiszkóp és áthozó erő, akinek a fajtájához való tartozás: társadalmi igazságosztás és új kultúra. Magyar emigránsok ezek. Tíz esztendő óta részben likvidálódott a magyar emigráció, de elérhetőségeit már betöltötte. Aki kinmaradt, az nem fog hazatérni, egyelőre dolga van Európában. S ez 50