Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Egy nemzedék arca és harca - A diák és a munkás találkozása

A diák és a munkás találkozása őserő és nagy tisztaság legyen az a pillanat, amikor a magyar diák és a magyar munkás találkoznak. Ti, íme, eljöttetek a vasárnapi pihenés órájában, hogy leoldjátok a hétköznap poros saruját és áldozzatok tüntetve és tüntessetek áldozattal a kultúra harangjátéka előtt. Jöttetek nyomdák bűzéből, ólom üli fogaitokat, jöttetek a gépek súlyos árnyékai alól, szerszámok fogása görbíti markotokat, ülitek, nézitek s hallgatjátok ezt a matinét: munkások munkával és munka nélkül. Soraitokat osztályszolidaritás egymáshoz köti és internacionáléitok sínjein futó vonat vagytok egy új világ társadalmi formája felé. Mégis tudjátok, hogy ez a föld épúgy a tiétek, mint azoké, akik telekkönyvileg a magukénak tudják: ez a föld, amelyen elsősorban élni kell, mert az életnek értelme az élet. Mégis egy nyelven fejezitek ki érzéseiteket és van valami vízió és hallucináció az idegeitekben, amikor a ti költőitek és mindnyájunk költőinek emberhangra és muzsikába kottázott szava ér el. A nemzet nem az élvezők részvénytársasága, hanem a dolgozók és építők munkaközössége. S ezért ti vagytok a nemzet. Ti és aki most nincsen jelen, a paraszt. A paraszt, aki ugyanúgy munkás és ugyanúgy esendő más erők fölötte való hullámzásában, mint a gyárvárosok proletárja. Nem véletlen és nem humanista szentimentalizmus, hogy e két legfőbb társadalmi erőtényezőhöz egyre hallhatóbban kapcsolódik a történelmi fejlődés logikája szerint a diákság, az értelmiség. De míg a munkás és paraszt a kézimunka történelmiségéből s osztálylétezésének természetes valóságából lesz szocialistává, addig a 43