Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Egy nemzedék arca és harca - Anti-Spengler

Anti-Spengler Az egyik ballada hozta a másikat. Sárból, tűzből, vérből és gázból gőzölgött Európa fölött a világháború balladája, amelyben elégett az európai vér, az arany pedig átment az óceánon: a csillagok és csíkok felhőkarcolós földjére. Akkor megjelent egy német könyvkereskedő kirakatában Oswald Spengler s mialatt a kifacsart földrész államai lázban hullámoztak, trónok és tradíciók hullottak a színes fauszti porba, párisi kastélyokban frakkos diplomaták rajzolgatták az új térképeket s naponta millió meg millió ember éhhalála vonaglott a borús szemhatár fölé: ez a gőgös germán szétvetett lábakkal, lassan énekelni kezdte a pusztuló európai államiságok fölött az európai kultúra balladáját. Ez az ének, az Untergang des Abendlandes, megmozdította a nyugateurópai intellektuális tömegeket, ez a nagyszerű, tömör, kékszemű lírai jelenség, Spengler megkapó stílusának tökéletes barokk zengése, magával ragadott egy egész polgári progressziót. És akik még féltek Barbusse és Unruh nyílthomiokú szakításától, akik kiábrándultak Romain Rolland tanári pacifizmusából: most új lendülettel indultak az európai kultúra spengleri világképe után. A német könyv páratlanul álló középeurópai hegemóniája szinte heteken belül rádobta a kétkötetes Spenglert a nagyvárosokra és a háborút követő, forradalmakkal kivilágított végefogyhatatlan éjszakák izzadó tenyerén egy új generáció nőtt fel, melynek Spengler volt a szellemi keresztapja. Aki akkor megnézte volna az európai egyetemeket, látta volna, hogy a tanári katedra inkvizítori szigorral akasztja fel Spenglert, de ugyancsak látta 24