Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Egy nemzedék arca és harca - Anti-Spengler

volna azt is, hogy egyetemi előadótermek, szemináriumok agyonfaragott padjaiban éhesszemű diákok, Öregek és fiatalok, hogy bújják a müncheni Oskar Beck kiadásaiban megjelent szürke vászonkötésű könyvet s valóságos skolasztikus vitáktól duzzadnak a főiskolai folyosók. Ezek voltak azok a napok, amikor kávéházak márványasztallapjain, mint egy mohó pálma virágzott ki a nyugati kultúra pusztulásának ópiumos tana, újságok, folyóiratok hasábjain széles zászlókon lebegett Spengler kultúrfilozófiája és látnivaló volt, amint ebből a filozófiából leszűrődött egy spengleri mentalitás, amint kiemelkedett itt a spengleri attitűd. Lassan egy embertípus lett láthatóvá, amelynek szájából spengleri citátumok estek ki és egy meghajló fatalizmus kezdett ráborulni az emberek agyára. Aki ezt látta, kétségtelenül bizonyosnak vehette, hogy itt egy tömegszuggesztióról van szó, hogy Spengler gondolatainak lírai dinamikája olyan átható erőt adott egy író kezébe, melyet csak Rousseau hasonló vonalú etikai anarkizmusa tudott a történelemben felmutatni. Tulajdonképen forradalmárnak indult Oswald Spengler, de polgári reakció lett belőle. Mert magával hozta egy végzetes zseni lelkét és valami törvényszerűség volt abban, ahogyan ezt a szenvedélyes aktivitást egyetlen gesztussal átkapcsolta a nyugati kultúra fölött gyakorolt bírálatába és a nyugati filozófia sírversének ünnepélyes megírásába. Ahogy ő csinálta a maga kultúrfilozófiai szin_ tézisét, a tudásnak, az összehasonlító erőnek, a költői tehetségnek ezt a német ég alatt sűrűsödő freskóját, ahogy a misztikumba számította ki az elérhető hatás legnagyobb lehetőségét, ahogy kifutotta a há25