Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Egy nemzedék arca és harca - Érsekújvár mérlege

tok aratóünnepén lepocskondiázták őket. Ezt a programot íme most magáévá tette ünnepélyesen az akadémikusok szövetségének negyedik kongresszusa Érsekújvárott. És ebben van az a bizonyos történeti pillanat, ami az Aranyoroszlán névre hallgató szállóban megvolt: ebben és nem a hatos bizottság vagy a sérelmi bizottság ilyen meg amolyan határozataiban. Az volt a történeti pillanat, amikor erdélyi és magyarországi progresszív egyesületek kiküldöttei beszéltek arról a Gombaszögről, arról a Vetésről, arról a Sarlóról, mely éjszakás és sivár magáramaradottságukban megtermékenyítette őket és a közös munka vállalásának melegét gyújtotta vérükbe. Most itt is megtörtént, hogy ármányok lidércnyomása után: magához vonzott széles tömegeket a sarlósmunka. Nem lehet az új keretekben sem más a cél, mint eddig volt. Értjük a sarlósokat: ha magukra maradnak és elsodródnak a növő árban vagy követik az egyes embert, aki kaput zár minden oldal felől ebben a szomorú mában: nem jelentenek semmit. Beszervezve, pedagógiába állítva széles fiatal tömegeket: mindent. Mindent: az egyéniségek nevelését. Mert ez a fontos. Hogy nagy gárdát adjanak, minél jobbat és minél előbb. Az egyéniség humusza a szabadság, a politikai s materiális viszonyoktól független értelmes elhatározás és építő cselekvés lehetősége. Új materiális világrend létesítésre kell törekedniök, melyben megoldódik a garamvölgyi egyke problémája és eltűnik a csallóközi falvak tuberkulózisa, mert nem lesz akadálya annak, hogy mindenki erkölcsi és esztétikai törvényei és eszményei szerint szabadon éljen. 23