Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Egy nemzedék arca és harca - Érsekújvár mérlege

Érsekújvár mérlege Napi beszámolók után: állítsuk egy vezércikk mérlegére a csehszlovákiai magyar akadémikusok negyedik országos kongresszusát. Ezt mi annál inkább megtehetjük, mert mérlegünk serpenyői tiszták, nincsenek alattuk pártpolitikai ólomcsomók s fölöttük nem rezegnek magyar elnézések vén, eres kezei. Mi nem járjuk a politikai ajándékspriccer-ivók tojástáncát, igazság vastraverzén áll a mérő mérleg. Egyik serpenyője: a szlovenszkói magyarságdarabok gazdasági és kulturális életszabadságának kódekszét tartja. A benne lévő törvényeket szentre és tisztára fújta a negatívizmus igáit lerázó, feltörő népi életerő aktivitása. A másik serpenyőbe hulljon most bele: Érsekújvár. Nem lehet tagadni, hogy a csehszlovákiai magyar ifjúság a sarlósok feltűnése és kinyilatkoztatása óta: természetszerűleg kétfelé vált. Konzervatívok és reakciósok állottak szembe haladókkal és szocialistákkal. Az egység töréseit segítette a napi politika konzervatív és mereven stupid beavatkozása a diákdolgokba. Az volt az érsekújvári kongresszus legérdekesebb perce, mikor jóhiszemű egyetemi hallgatók őszintén, a dolgok magyarázata után kijelentették, hogy egyetértenek a Vetés programjával. Most tisztán kirajzolódik valami újszerű kép: az elsődleges szervezkedési adottságok visszatérése, a félrevezetett diáktömegek odaállása a komoly munka mellé, marasztaló magyar frázisok helyett egy szociális igazságú, újarcú, népi talajba szívós gyökereket eresztő vállalás mellé. A diákszövetség hivatalosan proklamálni fogja az egységet, mely az érsek20